Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a kötelező védőoltás beadatását a szülők megtagadták, emiatt hatósági eljárás indult ellenük.

Az Alkotmánybíróság döntése szerint az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság a kötelező védőoltások alkotmányjogi vetületével a 39/2007. (VI.  20.)  AB  határozatban  foglalkozott  részletesen.  A  határozat  rögzítette,  hogy „[t]ekintettel a természettudományos előfeltevésekre, az [...] előírt, életkorhoz kötött védőoltások  alkalmas  és  szükséges  eszköznek  minősülnek  egyfelől  a  gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez.”

Az  Alkotmánybíróság  határozatában  megállapította,  hogy  „az  alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet  fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványokmegjelenésétől” . Kimondta  továbbá,  hogy  „jelen  ügyben  nem  az  a  kérdés,  hogy döntésképes  felnőttek  visszautasíthatják-e  a  saját  és  mások  egészségét  védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt gyermekeik nevében. A különbség azért alapvető,  mert –az Alkotmány  67.  §  (1) bekezdése  alapján  nemcsak  a  családnak, hanem  az  államnak  is  biztosítania  kell  a  gyermekek  számára  azt  a  védelmet  és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Ezért az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit.  Mivel  a  védőoltások  az  érintett  egyén  és  a  társadalom  többi  tagjának egészségét  védik,  a  gyermekeknek  érdekük  fűződik  ahhoz,  hogy  megkapják  az életkorhoz kötött védőoltásokat. Továbbá a gyermekközösségek tagjainak érdekük fűződik  ahhoz,  hogy  a  közösség  tagjai  minél  nagyobb  számban  legyenek immunizáltak”.

Az  Alkotmánybíróság  jelen  ügyben  is  hangsúlyozza,  hogy  az  alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet  fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják.  Tehát  egyfelől  az  egyént  (a  gyermeket)  védik  a  fertőzéstől,  másfelől  a gyermeket körülvevő kisebb közösséget, valamint az egész társadalmat a járványok megjelenésétől.

Az  Alkotmánybíróság  a  14/2014.  (V.  13.)  AB  határozatban  rámutatott,  hogy  az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog, a gyermekek védelemhez és  gondoskodáshoz  való  joga  speciális  szerkezetű és  többpólusú:  jogosultja  a gyermek, míg kötelezettje elsődlegesen a család (a szülők), másodlagosan pedig – kiegészítő, illetve bizonyos esetekben pótló jelleggel – az állam. Az államnak – ebben a szerepkörében – a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát aktív, tevőleges, támogató (nem pusztán passzív) magatartással kell érvényre juttatnia. A család  (a  szülők)  XVI.  cikk  (1)  bekezdésből  fakadó  kötelezettsége  elsősorban  a magánszférában,  a  gyermek  megfelelő  testi,  szellemi  és  erkölcsi  fejlődéséhez szükséges tartás, gondozás, nevelés, oktatás és az ezeket elősegítő családi légkör kialakításának  kötelezettségeként  értelmezhető.  Ezzel  szemben  az  állami kötelezettség  a  családokon  keresztül  a  gyermekek  támogatását,  a  fejlődésükre károsan ható kockázatvállalásoktól való megóvását, és az önálló, felelős és tájékozott döntéshozatalra  történő  felkészítés  lehetővé  tételét  jelenti,  akár  a  gyermekek jogainak az Alaptörvénnyel összhangban álló korlátozásának eszközével is.

Az  Alkotmánybíróság  korábbi  határozataiban  rámutatott,  hogy  az  állam intézményvédelmi  kötelezettsége  a  legkülönbözőbb  állami  kötelezettség-teljesítésekben  nyilvánul  meg.  Ezek  formája,  módja,  mértéke  az  alkotmányi rendelkezésből  nem  következik. Az Alkotmánybíróság korábban azt is leszögezte, hogy a szóban forgó rendelkezés „a gyermek oldaláról közelítve deklarálja a  védelemhez  és  gondoskodáshoz  való  jogot,  amely  jog  egyben  kötelezettséget keletkeztet a család, a társadalom és az állam oldalán. A kötelezettség alanyainak ezzel kapcsolatos konkrét magatartását, feladatait, a velük szemben megfogalmazott elvárásokat számos törvény és a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási szabály-együttes tartalmazza. [...] Az állam oldalán a gyermeki jogok érvényesítése jogi aktivizmust kíván meg, vagyis a jogrendszer alakítása során tekintettel kell lenni a különböző jogágak [...] normatív és intézményes összefüggéseire”.

A  Gytv.  a  gyermekek  legjobb  érdekének védelme érdekében bizonyos esetekben elő is írja az állam tevőleges magatartását. Ha a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges ellátás a szülő beleegyezésével nem biztosítható, és ez a helyzet a gyermek fejlődését veszélyezteti, a  gyámhatóság  a  veszélyeztetettség  mértékétől  függően  a  gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó hatósági intézkedések valamelyikét megteszi. Mindezek  alapján  az  Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint – miután  az  eljáró közigazgatási  hatóságok  és  bíróságok  egybehangzóan  megállapították  a  gyermek veszélyeztetettségét – az  indítványozók  neveléshez  való  jogának  korlátozása  a gyermek  védelemhez  és  gondoskodáshoz  való  jogának  érvényesülése  érdekében szükséges volt.

Az  alkotmányjogi  panasz  alapjául  szolgáló  ügyben  a  gyermek  családból  történő kiemelésére nem pusztán a kötelező védőoltások elmulasztása miatt került sor. A Kúria kiemelt jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az indítványozók a védőoltás  beadatásának végrehajtását a gyermek elrejtésével akadályozták, az életkorhoz kötött kötelező  szűrővizsgálatokon  nem  biztosították  a  gyermek  részvételét,  továbbá megtagadták az együttműködést az egészségügyi és gyermekvédelmi szervekkel.

Megjegyzés

Az oltásellenesség világszerte terjedő mozgalom, hazánkban is egyre több híve van, akik különböző módszereket vetnek be azért, hogy a gyermek számára szükséges oltásokat elhalasszák vagy elkerüljék. Az egészségügyi szolgáltatókkal való együtt nem működés mellett sajnos megjelent az oltás be nem adása nélküli pecsételés is. Az oltásellenes mozgalom alapvetően téves egészségügyi meggyőződéseken alapul, melynek modern kori felbujtója A. Wakefield angol kutató volt, aki egy meghamisított kutatási eredménnyel összekapcsolta az autizmust és az MMR oltásokat. A csalás leleplezése mellet számos, nagymintás kutatás cáfolta a felvetést, utoljára 2018-ban jelent meg több százezer gyermekre vonatkozó analízis a témában.

Az oltásellenesség egyik eredménye, hogy egyre gyakrabban tör ki járvány a fejlett országokban is, jelenleg New York város illetékesei egészségügyi szükségállapotot rendeltek el a terjedő kanyarójárvány miatt, büntetés terhe mellett kötelezővé tették a kanyaró elleni oltást. A kanyaró Romániában és Ukrajnában is terjed (innen pedig eljut Magyarországra is), sajnos minden évben számos gyermek bele is hal a betegségbe.

A védőoltások jogi eszközökkel való kikényszerítése mellett alapvetően szükséges az érintettek folyamatos és intenzív felvilágosítása is, enélkül nem valósítható meg a gyermekek egészségnek hatékony védelme.

AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról  
Határozat  

 

Javasolt szakirodalom