A magyar Országgyűlés 2020. május 5-én elfogadott egy politikai nyilatkozatot, melyben egyértelműen elutasítja a 2014-ben a  magyar kormány által aláírt Isztambuli Egyezmény ratifikálását. A téma a jelentős vitát generált, nagyon erős, főként politikai jellegű indulatot keltett, emiatt ez még egy erősen „forró” téma és nagyon nehéz szakmai alapon megnyilvánulni a kérdésben.

Kis történeti áttekintés

Az Isztambuli Egyezmény (továbbiakban: IE) 2011. május 11-én nyitották meg aláírásra, az első ratifikáló Törökország volt 2012. március 12-én. Magyarország az egyezményt 2014. március 14-én írta alá, 2019 márciusáig összesen 45 ország és az Európai Unió írta alá, ebből 34 ország ratifikálta is. Az egyezmény 2014. augusztus 1-én lépett hatályba (csatlakozó államoknál a ratifikációtól függően később épült be a tagállami jogrendbe).

A hazai viszonyokat nézve kezdetben nem volt ellenállás, Trócsányi László igazságügyi miniszterként 2014-ben így nyilatkozott: „А Kormány határozottan elutasítja а nők elleni, illetve а kapcsolaton belüli erőszak valamennyi formáját, és elkötelezett а bántalmazás felszámolása mellett. Ennek keretében а Kormány fontos feladatának tartja az Egyezményhez való csatlakozást”. Ez alapján úgy tűnik, hogy a magyar kormányzat nem látott kivetnivalót az egyezményben és szándékában állt annak megfelelően eljárni.

Egy évvel később az ellenzék megpróbálta az Országgyűlésbe vinni az Egyezmény elfogadását. A benyújtott irományt tárgysorozatba sem vették, gyakorlatilag a népképviselet legfelsőbb szintjének számító Országgyűlésben egy ilyen kérdésben nem tudott politikai vita kialakulni sem pro, sem kontra.

2017-re már egészen ellenséges lett a kormányzat hozzáállása, Varga Judit nyáron már úgy vélekedett, hogy: „az Isztambuli Egyezmény egy politikai hisztéria”. A 2020. május 4-én a KDNP minden előjel nélkül benyújtott egy politikai nyilatkozat-tervezetet, amit az Országgyűlés 1 napon belül elfogadott, ami hazai viszonyok között szokatlanul gyorsnak mondható. Az elfogadott politikai nyilatkozat megszavazását nem előzte meg semmilyen olyan társadalmi vagy politikai vita, amiben pro és kontra bármely fél érvelhetett volna.

Zöld – Európa Tanács (ET) tag, aláírta és ratifikálta, sárga – ET tag, csak aláírta, piros – ET tag, aki nem írta alá, szürke – nem ET tagállam.

De miért?

Az Isztambuli Egyezmény kapcsán több helyen alakult ki vita, amiben felmerültek szakmai és jogi kritikák az egyezményes egyes pontjairól, elvárásairól. Azt kell tudni, hogy a politikai nyilatkozat NEM ezekre az ellenérvekre épített, az elutasítás okai ugyanis:

-    a társadalmi nem fogalmának elutasítása,

-    az egyezmény szemben áll a Magyar Kormány migrációs politikájával.

Az IE kritikájára és az elutasítás indokainak megalapozottságára még visszatérek.

 

Miért most?

Arra, hogy miért éppen most és ilyen nagy tempóban történt a nyilatkozat elfogadása, nem született semmilyen hivatalos válasz. Az biztos, hogy az időzítés több szempontból is meglehetősen szerencsétlen:

1. Épp egy járványhelyzetben van az ország, a több éve jegelt IE téma kapcsán bármilyen döntéshozatal nem tűnt elemi sürgősségűnek.

2. Miközben a karanténhelyzet miatt általánosan csökkent a bűncselekmények száma, az hozzátartozók közötti erőszakos esetek száma erősen megugrott – és ezt nemzetközi és hazai adatok is igazolják. A politikai nyilatkozat épp egy olyan időszakban született, amikor a téma szenzitívnek mondható és épp a kompetens beavatkozással ellentétes üzenetet hordoz.

3. A nyilatkozat elfogadása körüli időszakban több olyan politikai megnyilvánulás történt, ami éppen nőiségükben sértette meg a megszólítottakat, ez ebben a kontextusban szintén rendkívül negatív társadalmi üzenetet hordoz.

 

Isztambuli egyezmény kritikája

Igyekeztem egy kicsit körbejárni, milyen vita is alakult ki az IE tartalma kapcsán, ebben némileg segítséget jelentett, hogy pro és kontra több vita zajlott az elmúlt napokban. Az elején (spoiler alert) le kell szögezni, az IE kapcsán nincs egyetlen olyan kritikai pont sem, ami felvállalhatatlanná tenné a ratifikációt, maximum árnyalni lehet az egyes pontok tartalmát.

Feminizmus?

Az egyezménnyel szembeni gyakran látott kritikai elem, hogy az erőszakot feminista megközelítésben természeténél fogva a férfiak nők ellen elkövetett agressziójaként értelmezi. Ez a kritikai felvetés is maximum részben mondható jogosnak. Maga a feminizmus sem homogén eszmerendszer, megvannak a maga előnyei és szélsőségesebb formákban a hátrányai is - de önmagában ezen az alapon nehéz az egyezményen erős fogást találni, legszigorúbban nézve sem beszélhetünk semmilyen szélsőséges feminista beállítottságról az IE esetében.

Az egyenlőtlen nemi típusú polarizáció kifogását tovább árnyalja, hogy az IE is konkrétan rögzíti, hogy az erőszak esetében nem kizárólagosságról, hanem aránybeli eltérésekről van szó: „elismerve, hogy a kapcsolati erőszak aránytalanul érinti a nőket, hogy férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak”, magukban a definíciókban is vannak kiegyensúlyozó elemek, pl. a „kapcsolati erőszak” fogalma abszolút semleges.

Ennek a kritikai megközelítésnek a konklúziója az, hogy egy nemileg semlegesebb erőszak definícióra kellene építeni, a családi erőszak problémáját nem a nemek közötti harcként kell felfogni, az erőszak alapvetően az erőszak bármilyen alá-fölérendeltséget eredményező hatalmi polaritásban létrejöhet. Nagyjából ezt tükrözi a hazai Btk. kapcsolati erőszakról szóló része (212/A. §).

Bár vannak olyan megközelítések, melyek szerint a férfiak nagyságrendileg nem kevésbé áldozatok, ennek igazolásához nagyon csavargatni kell a számokat. E tekintetben Virág György tanulmánykötete (Családi iszonyok, 2006, OKRI) a referencia, de utánanézve a dolgoknak, messze jóval árnyaltabb a dolog, egy adat kiragadása erősen torz képet ad akkor is, ha nyilván fontos elemről van szó – és ismét hangsúlyoznám az IE azon kitételét, hogy „a férfiak is a kapcsolati erőszak áldozatává válhatnak”. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak ellen elkövetett „erőszak” sokszor válaszlépés az általuk elkövetett erőszakra (pl. gyilkosságok esetén) vagy a kiskorú fiúk ellen elkövetett erőszak is jelentős részben férfi elkövetőkhöz kapcsolódik.

Összességében ténylegesen érik a férfiakat bizonyos hátrányok, ezeket kezelni is szükséges, de az IE összességében ennek nem akadálya még ratifikáció esetén sem. A férfiak esélyegynlőségért küzdők számára is érdemes felfigyelni arra, hogy jelen körülmények között ők is elvesztették a lehetőséget, hogy nyílt társadalmi vitát kezdeményezzenek a témában, hiszen az ő eszközrendszerük szinten kizáródott a jelenlegi nyilatkozattal - elég arra gondolni, hogy a társadalmi nem kérdése éppúgy érinti a férfiakat, mint a nőket.


KSH adatok a párkapcsolati erőszakról (2012)

Egyértelmű szerepek kérdése

További kritika lehet, hogy az erőszakkal kapcsolatos képlet sokszor nem redukálható egyértelmű agresszor – áldozat  pozícióra, különösen, ha pszichológiai vagy szociális rendszerszemléleti úton nézzük. Nyilván, hogy (büntető)jogi szempontból szükséges a polarizáció, de ha szociális munkásként nézzük, akkor jóval bonyolultabb képlettel kell dolgoznunk. Önmagában nem érzem úgy, hogy az IE ennek a szemléletnek az alkalmazását nem kérdőjelezi meg.

 

Alternatív vitarendezési eljárások tiltása

Az IE 48. cikke szerint a részes felek megtiltják a kötelező alternatív vitarendezési eljárásokat, ideértve a közvetítést és a békéltetést is, a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban. Az én olvasatomban itt a kritikus elem a „kötelező” szón van. Amennyiben elérhetők az alternatív vitarendezési eljárások, de azokat a bántalmazottnak nem kötelező igénybe venni, úgy az IE alkalmazása szakmai szempontból sem kifogásolható.

Hazánkban egyelőre ott járunk, hogy az alternatív vitarendezési eljárások erősen gyerekcipőben járnak, a hatósági mediáció szakmai szintjéről nem sok jót hallani, a resztoratív sérelemkezelés egyéb formái is pedig csak nyomokban fordul elő, a kötelező alkalmazásnak a környékén sem járunk.

 

Egyezmény nélkül is lehet tenni a kapcsolati erőszak ellen

Ez egy nagyon intenzív vitatéma, többször elhangzott, hogy az IE nélkül is lehet hatékony intézkedéseket tenni az áldozatvédelem terén, végső soron van Alaptörvény, Btk. meg és sok más jogszabály, amire épülhet a beavatkozás. Ez végső soron igaz, de

-    a hazai szabályozás néhány területen még korántsem mondható optimálisnak (pl. a bántalmazottnak kell eljárást indítania és nem hivatalból indul).

-    a jogszabályok mögötti infrastruktúra, eljárásrendek és a ténylegesen elérhető áldozatsegítő intervenciók színvonala rendkívül alacsony, itt tényleg a nővédő civil szervezetek visznek olyan terhet, amivel szemben az állami beavatkozás erősen fáziskésésben van.

Tény, hogy alapvetően megállja a helyét az a kijelentés, hogy egyezmény nélkül is elvégezhetők a szükséges jogi és szakmai beavatkozások – és igazából nem maga az egyezmény a fontos, hanem azok a célok, amiket kitűznek. Csak ehhez meg kell történnie ezeknek a jogi és szakmai beavatkozásoknak, amik egyelőre erősen döcögősen haladnak.Azt gondolom, hogy azért sokan kiegyeznének azzal, ha az IE tartalmilag ratifikációtól függetlenül beépülne a hazai jogrendbe és megvalósulna az áldozatvédelemben, csakhogy még ettől nagyon messze járunk. Az, hogy egyes elemekben vannak előrelépések, ne gondoljuk azt,hogy megoldottuk a problémát.

Egyébként gondoljunk csak arra, hogy a magyarországi Gyermekvédelmi törvény megszületéséhez jelentős mértékben hozzájárult az a tény, hogy hazánk aláírta az ENSZ Gyermekjogi Egyezményt. Pusztán ez a gesztus és csatlakozás elősegítette, hogy a gyermekek védelmét külön törvényben rögzítse az országgyűlés. A nemzetközi visszhang pedig igencsak pozitív volt. És még lehetne sorolni hasonló eseteket, a lényeg: a nemzetközi egyezményekhez csatlakozás sok esetben szimbolikus erejű, pozitív társadalmi üzenetet hordoz, még ha a jogrendszerbe lassan vagy részlegesen is épül be annak tartalma. A jelenlegi politikai vezetés pedig még ettől a szimbolikus lépéstől is elzárkózik.

Én olyan tekintetben nem vagyok optimista, hogy az IE elfogadása önmagában hatalmas előrelépést jelentene, kereteket mindenképpen adna az áldozatvédelem fejlesztéséhez, de láttunk már arra példát, hogy lehet „semlegesíteni” jogilag és politikailag nemzetközi egyezményeket elfogadás után. Elég arra gondolni, hogy a 2007-ben ratifikált fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény esetében a CRPD 2019-es jelentése szerint alig van olyan terület, ahol megfelelő lenne a végrehajtás – bár jogi szinten vannak előrelépések, de a gyakorlat területén komoly hiányosságok látszanak. Mégsem született politikai nyilatkozat arról, hogy nem akarjuk végrehajtani...

 

És az a bizonyos politikai nyilatkozat

Fontos, hogy az megnézzük a T. Ház által elfogadott dokumentumot is. A nyilatkozatból és indoklávából egyértelműen látszik, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az IE elleni legfőbb szakmai érveket (most tekintsünk el attól, hogy azok most mennyire vitathatók vagy megalapozottak) teljesen más alapon indul el.

A társadalmi nem („gender”) elutasítás a nyilatkozat egyik hatalmas öngólja. Az IE értelmezésében a társadalmi nem „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint” – ez pontosan az, ahogy pl. a kormányzat erőlteti a konzervatív családmodellt nem pedig az általuk rettegett gendequeer megközelítés. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a politikai nyilatkozat elfogadása előtt nem sikerült elolvasni az IE szövegezését sem. átolvasva a sajtót, illetve meghallgatva néhány témába vágó vitát egészen megdöbbentő, hogy milyen szalmabáb püfölés történik a témában. A társadalmi nem az IE szempontjából egészen marginálisnak mondható, ráadásul meghatározásában sem képvisel semmilyen radikális modellt, ehhez képest majdnem minden vita a társadalmi nemek kérdéskörére futott ki.

A nyilatkozatban van némi hivatkozás a népakaratra, de nem derül ki, hogy az OGY (illetve a benyújtó politikai csoport) honnan is tudja a valódi népakaratot, ha sem a néppel, sem annak választott nem kormánypárti képviselőivel nem hajlandó vitát folytatni vagy véleményt felmérni a kérdéskörben.

A kereszténység nemzetmegtartó erejére is hivatkozik, ami konkrétan az IE szempontjából irreleváns, ráadásul a bántalmazottak védelme akár keresztény értékként is felfogadható, önmagában az IE semmilyen keresztény értéknek nem mond ellent. Azt már csak érdekességként kell említeni, hogy olyan közismerten erős keresztény beállítottságú országok, mint pl. Lengyelország, aláírta és ratifikálta az egyezményt.

"Jogunk van megvédeni országunkat, kultúránkat, törvényeinket, hagyományainkat és nemzeti értékeinket" - az IE semmilyen mértékben nem érinti az ország függetlenségét, a kultúrát (hacsak a bántalmazást nem tekintjük a kultúra részének), sem a hagyományokat vagy a nemzeti értékeket. Nincs mitől ezeket megvédeni.

A nyilatkozat szeriont „Elutasítunk minden olyan külső nyomásgyakorlást, amelynek célja az Országgyűlésre kényszeríteni olyan döntések meghozatalát, amelyek Magyarország érdekeivel és a magyar emberek többségének akaratával ellentétesek” - de kérem: ha a kormányzat aláírta még 2014-ben az egyezményt, akkor milyen nyomásgyakorlásról beszéljünk? 2015 óta nem is próbálták tárgysorozatba venni, gyakorlatilag aktuálisan politikai szinten a kutya se foglalkozott vele, nemhogy nyomásgyakorlás történt volna. Maga a nyilatkozat is rögzíti, hogy az EU sem tudta még ratifikálni az egyezményt, tehát még ilyen irányú államközi presszió sem áll fenn.

„az Isztambuli Egyezménynek a menedékjog nemi alapon történő biztosítására vonatkozó rendelkezései ellentétesek az Üzenet az Európai Unió vezetőinek című 36/2015. (IX. 22.) OGY határozatban megfogalmazott politikai célkitűzésekkel" – konkrétan egy politikai nyilatkozattal ellentétes nemzetközi egyezményről beszélünk, ami azért nem egy súlycsoport. legrosszabb esetben annyit tett volna a kormány, hogy a migrációval kapcsolatos elemek esetében húzza az időt és nem építi be a magyar jogrendbe. Konkrétan az egyezmény egyetlen intézkedéséről beszélünk, ami ráadásul nem is önmagában érvényesül (hiszen a migrációval kapcsolatos intézkedések politikailag, jogilag és a gyakorlati megvalósulásban is komplex problémát alkotnak, ezt a helyzetet az IE nem tudja goprdiuszi csomó módjára átvágni), emiatt kiöntik a gyereket a fürdővízzel együtt.

A nyilatkozat egy másik érdekes pontja, hogy „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között” és „a családi kapcsolat alapja a házasság” – megint csak egészen konkrétan ennek semmi köze nincs az IE tartalmához, az ugyanis sem a család, sem a házasság fogalmát nem definiálja. Attól most tekintsünk el, hogy a kormányzat családfogalma mennyire elavult, egy olyan családképbe kapaszkodik teljes erővel, ami a XXI. században számos sebből vérzik.

 

Összefoglalva

1. Az IE elutasítására létrehozott nyilatkozat alapvetően fiktív érvekre épül, olyan alapon utasítanak el egy már aláírt nemzetközi egyezményt, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak az egyezmény tartalmához. Az IE esetében releváns kritikai pontokat meg sem említik.

2. Önmagában a politikai nyilatkozat forma is szerencsétlen választás, hiszen gátolja az értelmes, érintettek érdekeit valóban szem előtt tartó szakmai és társadalmi vita kialakulását és lefolytatását. nagyon kellene egy nyílt társadalmi vita amihez kapcsolva a megfelelően adatolt kutatásokat, lehetne dolgozni a problémán. Jelen aktus után ennek az esélye is bezáródik, ami óriási veszteség.

3. A politikai nyilatkozat egy szerencsétlenül megválasztott időpontban és módon került elfogadásra, alapvetően semmi sem indokolta ezt az eljárásrendet, önmagában pedig egy nagyon negatív társadalmi üzenetet közvetít.

4. A politikai nyilatkozat önmagában éve tökéletesen felesleges, fals akció volt minden megfogható politikai indok nélkül. Nemzetközi szinten is egyedülálló az elutasítás, komoly  nemzetközi konszenzus volt az aláíráskor és a ratifikáció során, mindösszesen egy olyan ET tag állam van, aki alá sem írta (igen, ez népünk nagy barátja, Oroszország). Azt hiszem, nemzetközi szinten is igen negatív képet alkot az országról ez a jelenlegi akció.

5. Az IE nagyon sok olyan elemet tartalmaz, ami az áldozatvédelemben a gyakorlatba átültetve nagy segítség lenne, lényegében a jogalkotóknak olyan kész modelleket és gyakorlatokat kínál fel, amire épeszű kormányzati rendszer örömmel csapna le. A magyar kormányt (illetve országgyűlést) ugyanakkor semmi nem akadályozza meg abban, hogy az IE esetleges elfogadása esetén annak rendelkezéseit ne kiterjesztve építse be a hazai jogrendbe és intézményrendszerbe, illetve azt rugalmasan értelmezve alkalmazza.

6. Az áldozatvédelemben az állami beavatkozás esszenciális lenne, de nem kerülhető meg a társadalmi szemléletváltás kérdése, amihez viszont kellene alulról jövő kezdeményezések, az IE értelmében ezeknek a támogatása is igen pozitív lenne – az állam szempontjából megint egy hasznos dolog lenne, hiszen kiszervezheti ezt a feladatot, minimális befektetéssel maximális politikai hasznos hajtva.

 

Források:

  1. Istanbul Convetion. LINK
  2. Politikai nyilatkozat a gyermekek és nők védelmének fontosságáról, valamint az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozás elutasításáról. LINK
  3. Mindenki a csodát várta tőle, a Fidesz lassan elsüllyesztette. Index. 2020.02.20. LINK
  4. Másfélszeresére nőtt márciusban a családon belüli erőszak, a bűnözés negyedével csökkent. G7. 2020.04.23. LINK
  5. ISZTAMBULI EGYEZMÉNY – Visszatartó erőt mutathatott volna a bűnelkövetők felé. Veszprémkukac. 2020.05.09. LINK
  6. Nyilatkozatban mondtak nemet a genderszemléletet népszerűsítő egyezményre. origo. 2020.05.04. LINK
  7. A hét vitája #5 | Schultz Nóra és Vincze Emília. Partizán. 2020.05.09. LINK
  8. Domokos Andrea, Nemes Zsófia, Havasi Sára (2017): A családon belüli erőszak büntetőjogi és társadalmi megítélése. Budapest, 2017. Károli Gáspár Református Egyetem. LINK
  9. Németh Eszter (2012) Hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények. KSH. LINK
  10. Szabó Alexandra (2013) Családi (v)iszonyok - A családon belüli erőszak önálló büntetőjogi törvényi tényállásának dilemmái. LINK
  11. "Az erőszak férfibiznisz" - Virág György pszichológus a családon belüli erőszakról. Magyar Narancs 2006.01.19. LINK
  12. Javaslatcsomag a férfiakkal szembeni erőszak témájában. Valódi egyenlőséget. 2020.004.25. LINK