A Központi Statisztikai Hivatal szociális alapszolgáltatásokról szóló adataiból hoztam egy kimutatást a házi segítségnyújtás keretében ellátottak számának változásáról (2000-2019).

.

 

A házi segítségnyújtás az igénybe vevő önálló életvitelének fenntartását - szükségleteinek megfelelően - lakásán, lakókörnyezetében biztosítja. Az ellátást igénybe vevő fizikai, mentális, szociális szükségleteinek biztosítása saját környezetében, életkorának, élethelyzetének és egészségi állapotának megfelelően, meglévő képességeinek fenntartásával, felhasználásával, fejlesztésével történik. A szolgáltatást jelentős részben időskorúak, illetve ápolást, gondozást igénylő aktív korú személyek (pl. fogyatékossággal élők) veszik igénybe.

Ha a demográfiai adatokat nézzük, akkor a társadalom idősödésével párhuzamosan az elláttak számának folyamatos, enyhe ütemű bővülését várnánk, de az elmúlt két évtizedben a szolgáltatást teljesen más trendek jellemezték .

(nagyításhoz kattints a képre)

 

2000-2008 között valóban egy enyhe bővülés volt jellemző, az ellátotti létszám 40 ezerről fokozatosan 48 ezerre emelkedett. Ezután egy meredek felfutás következett 2012-ig, majd egy mérsékeltebb emelkedés után az ellátotti létszám 133 ezer főnél tetőzött 2014-ben. Innen egy jelentős, de mérséklődő ütemű visszaesés következett, 2019-ben nagyjából 90 ezer személy fért hozzá a szolgáltatáshoz.

 

A kínálat-vezérelt szolgáltatásról

A szolgáltatás utolsó 10 éve remek példája annak, hogy a szociális ellátások, szolgáltatások igénybevételé nem a célcsoport szükségletei, hanem az ellátórendszer paraméterezése határozza meg. Az (első sorban a finanszírozást érintő) szabályozás változása tette lehetővé a robbanás-szerű bővülést. Amikor az ellátotti létszám emelkedése a költségvetési forrásigényt is jelentősen emelte, a nem körültekintően definiált szabályrendszer pedig számos hibajelenséget, visszaélést generált, így megindult a szigorítás.

A hazai ellátórendszernek egyik fő sajátossága, hogy a potenciális célcsoport töredéke fér hozzá a szolgáltatásokhoz, és a szolgáltatások szakmai tartalma és fizikai jellemzői az igénybe vevő személyek szükségleteit sem fedi le teljesen, az ellátásból kiszorulók igényet pedig nem tudja mérni sem. Jó eséllyel a rendszerben nagy súllyal jelen van a Ford-effektus („A vevő olyan színű autót kap, amilyet akar, feltéve, hogy feketét akar”) , vagyis az jut szolgáltatáshoz, akinek az igénye megegyezik a szolgáltatási kínálattal, aki ettől eltér, nem jut szolgáltatáshoz, nem elégíti ki a szükségleteit vagy más csatornákon át teszi. Az ellátórendszer kialakítása rendkívüli mértékben torzítja az igény és szükségletrendszert, hiszen a kínálat befolyásolja, hogy ki milyen szolgáltatáshoz fér hozzá és ott mit kap. 

 

Források:

6.2.5.6. Szociális alap- és nappali ellátás, szociális elhelyezés ellátottjai (2000–). STADAT. KSH. LINK

Idősellátás. Infojegyzet 2015/34. LINK