A Magyar Közlöny 2026. évi 142. számában (2026. szeptember 30.) jelent meg a 2026. évi LVI. törvény egyes törvényeknek a javítóintézetek gyermekvédelmi rendszerbe történő visszaintegrálásával összefüggő módosításáról. A törvényt az Országgyűlés a 2026. szeptember 22-i ülésnapján fogadta el.
A javítóintézetben elhelyezett fiatalkorúak gyermekvédelmi, pedagógiai, pszichológiai és szociális szükségleteinek maradéktalan érvényesítése érdekében indokolt, hogy a javítóintézetek ismételten a gyermekvédelmi intézményrendszer részét képezzék. A törvény az ezzel kapcsolatos szabályokat tartalmazza. A törvény 2026. október 1-jén lép hatályba.
A közzétett indoklás (Indoklások Tára, 2026. évi 77. szám) alapján a javítóintézeti nevelés, mint büntetőjogi intézkedés ugyan szabadságelvonással jár, de tartalmát tekintve elsősorban a fiatalkorúak nevelését, kompetenciájának fejlesztését célozza, ezért jobban illeszkedik a gyermekvédelmi intézményrendszerhez, mint a szabadságvesztést végrehajtó büntetés-végrehajtási szervezet működési elveihez. A büntetés-végrehajtási szervezetrendszerhez rendelés ezekkel az elvekkel nehezen egyeztethető össze: a büntetés-végrehajtási szervezeti kultúra és jogi környezet elsősorban felnőtt korú elítéltekre kialakított, és strukturálisan kevésbé képes a gyermekek fejlődési szükségleteire, traumatizált hátterére és a nevelési tartalom dominanciájára épülő intézményi működést fenntartani.
A Gyvt. VII/A. Fejezete alapján a javítóintézet teljes körű ellátást, gondozást, nevelést, oktatást és szakmai programot biztosít; a biztonság e rendszerben szükséges eszköz, de nem önálló cél. A javítóintézetekben elhelyezett fiatalok túlnyomó többsége 18 év alatti, így ellátásuk elsősorban gyermekvédelmi szakmai keretek között értelmezendő. A javítóintézetekbe kerülő fiatalok döntő hányada súlyos elhanyagolásból, hátrányos szociális helyzetből és feldolgozatlan traumákból érkezik. A gyermekvédelmi rendszer rendelkezik azokkal a szakmai standardokkal, multidiszciplináris ellátási keretekkel és a gyermeki jogok érvényesítéséhez szükséges intézményi kultúrával, amelyek az eredményes reszocializációhoz elengedhetetlenek. A gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter irányítása alatt álló Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság középirányítói szerepének visszaállítása a javítóintézetek tekintetében e szakmai kontinuitást biztosítja.
A visszarendezés megfelel a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: UNCRC) kötelező rendelkezéseinek, amelyeket Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki. Az egyezmény és az abból levezethető elvek alapján:
- a szabadságelvonás gyermekkel szemben csak végső eszközként, a lehető legrövidebb ideig alkalmazható [UNCRC 37. cikk b) pont];
- a szabadságuktól megfosztott gyermekeket el kell különíteni a felnőttektől, és olyan bánásmódban kell részesíteni őket, amely figyelembe veszi szükségleteiket [UNCRC 37. cikk c) pont];
- a gyermekekkel szembeni igazságszolgáltatási eljárásokban a gyermek mindenekfelett álló érdekét kell elsődleges szempontként figyelembe venni (UNCRC 3. cikk);
- a gyermeknek joga van a fejlődéséhez, személyisége kibontakoztatásához és a reintegrációjához szükséges feltételek biztosításához (UNCRC 6. és 40. cikk).
A Javaslat szerinti módosítás a tartalmi-szakmai felülvizsgálat első, szervezeti lépése; a nevelési tartalom és a programrendszer korszerűsítése – a nemzetközi jó gyakorlatokkal összhangban – a visszarendezést követő szakmai munka tárgya lesz.
Ehhez kapcsolódik a szintén ebben a Közlönyben megjelent 1319/2026. (IX. 30.) Korm. határozata a javítóintézetek gyermekvédelmi rendszerbe történő visszaintegrálásához és fejlesztéséhez szükséges forrás biztosításáról és címrendi változásról. A kormányhatározat alapján a büntetés-végrehajtás által fel nem használt maradványösszeg gyermekvédelmi rendszer részére történő átadását, illetve a javítóintézetek gyermekvédelmi rendszerbe történő visszaintegrálása kapcsán felmerült többletkiadások fedezetét rendezi.
