A Központi Statisztikai Hivatal oldalán elérhető a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete a nemzetgazdaságban (2000–2018) című adatsor. Frissítve: 2019. július 8.

A szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgáltatásokban dolgozók bérhelyzetéről egységes képet nehéz kialakítani. Az alapot a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerinti illetménytábla határozza meg (egységesen az állami és nem állami fenntartók esetében is), melyet nagy arányban a bérminimum felülírt az elmúlt években. Ezen felül viszont három önálló kiegészítő pótlékrendszer és több, pótlékalaphoz kötött munkahelyi pótlék is befolyásolja az illetmények tényleges összegét. A szociális szférában számolni kell a közfoglalkoztatott személyek jelenlétével, de az ő arányuk változó, így az átlagbérre gyakorolt hatásuk nehezen becsülhető.

A KSH adatsorában 20 ágazatra bontva érhetők el a bruttó bérek, a 2000. évig visszamenőleg. Kíséreltképpen egy diagramra felvittem a szociális ellátás és a két hozzánk közel álló humán terület, a humán egészségügyi ellátás és az oktatás ágazati átlagbéreinek arányát éves bontásban. Minél magasabb a kapott szám, annál közelebb áll a szociális ellátórendszer a referenciaként tekintett területhez, minél alacsonyabb, annál inkább elmarad attól.

Az egyértelműen látszik, hogy a szociális ágazata a két másik szektorhoz képest mindig valamilyen hátrányban volt. Ezt több minden magyarázhatja, még egységes közalkalmazotti illetményrendszernél is figyelembe kell venni, hogy a szociális ágazatban a felsőfokú végzettséggel dolgozók aránya alacsonyabb a másik két szektorhoz képest. Az viszont látható, hogy a szociális ágazat helyzete 2000-2009 között a másik két szektorhoz viszonyítva többé-kevésbé stabil volt. 2009-től egy jelentős visszaesés következik be, az addig nagyjából 70-80%-os szinten álló átlagbér fokozatosan 40-50% közé süllyedt,melyből csak 2017-től indul meg pozitív irányba. A nemzetgazdasági átlagbérhez viszonyítva 2000-2009 között a szociális ellátás a 70-80% közötti tartományban mozgott, 2010-2012 között ez 60%, 2013 után pedig 50% alá csökkent (ez most az ábrán nem jelenik meg, de a lefutás a többi ágazati bérgörbéhez illeszkedik).

Érdemes figyelni, hogy a szociális ellátási szektor átlagos bruttó bére 2012-től becsúszik a bérminimum alá és azóta sem képes ezt a trendet megváltoztatni. A bérek tekintetében látható pozitív elmozdulás pedig egyértelműen a bérminimum emelkedéséhez köthető, ami jelzi, hogy az ágazati bérben ez a tétel milyen meghatározó módon van jelen, gyakorlatilag 2016-tól az ágazati bér a bérminimum mozgáshoz volt kötve.

 

És még egy harmadik ábra – A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete a nemzetgazdaságban (közfoglakoztatottak nélkül), 2017/2019 áprilisig.

 

Forrás: KSHKSH

Hozzászólások megtekintéseClose Comments

Leave a comment