Család- és gyermekjóléti szolgálat és központ

A család- és gyermekjóléti szolgáltatás a hazai ellátórendszer legkomplexebb ellátási formája. Igyekszem ezt röviden, tömören összefoglalni, de biztos, hogy nem lesz teljes értékű, illetve mélységű.

Történeti áttekintés

A családsegítés a modern kori hazai szociális munka alapköve. A szolgálatok kialakulását a 80-as közepén zajló társadalmi kutatások alapozták meg („Társadalmi beilleszkedési zavarok komplex elemzése” – röviden TBZ), ennek nyomán az első családsegítő szolgálat 1985. február 28-án nyitotta meg kapuit¹, 2 budapesti és 10 vidéki településen alakultak meg modellkísérleti jelleggel családsegítők intézmények (Gosztonyi 1994, Takács 2018). 1992-ig a szolgáltatás gyors ütemben kezdett kiépülni, 1991-ben már 185 településen volt elérhető 600 munkatárssal. 1993-tól a szociális törvény tartalmazta a családsegítés intézményét, segítette a rendszer kiépülését, de eközben folyamatosan változott a szolgálatok szakmai tevékenysége is, a professzionalizáció mellett egyre inkább előtérbe került a segítő tevékenységet felülről, jogi úton befolyásoló szabályozás. Az ezredforduló utáni években kb. 2 300 településen 3-500 ezer ember vette igénybe a szolgáltatást évente, a dolgozó szakemberek szám megközelítette a 3 ezret².

A családsegítéssel párhuzamosan megjelentek a gyermekjóléti szolgálatok (nagyobb településeken központok), melyek a gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatokat látták el és szorosan kapcsolódtak a gyermekvédelmi hatósági tevékenységhez. Ezen a területen is közel 3 ezer szakember dolgozott és az ellátottak száma a 130-150 ezer fő közötti tartományban mozgott.

2016. január 1-től a gyermekjóléti szolgáltatás családsegítés új szervezeti struktúrával és feladatmegosztással, család- és gyermekjóléti szolgáltatásként összevonásra került. Emellett járási szinten megjelentek a család- és gyermekjóléti központok, melyek átfogó szakmai támogató és koordinációs feladatokat látnak el. Az új rendszerben a szolgáltatások tartalma és az igénybevétel lehetőségei és formája jelentősen megváltozott, szakmai és területi alapon is egymást kiegészítő feladatok és tevékenységek kialakítása volt a cél, melyek azonban a gyakorlatban (különösen a kezdeti időszakban) komoly problémákat generáltak (Kopasz 2017, Takács 2016). Összességben a család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok működése egy új szolgáltatásszervezési rendszert jelent a magyar ellátórendszerben.

Emellett a központok egyfajta univerzális szolgáltatói platformmá is váltak, hiszen a családsegítői és gyermekjóléti alapfeladatokon túl, de azokhoz kapcsolódóan további szociális és gyermekjóléti feladatokat integrálnak a rendszerbe (speciális szolgáltatások, fogyatékosságügyi tanácsadó, szociális diagnózis, óvodai- és iskolai szociális segítés).

A 2016-tól megszülető új szervezeti koncepcióban egyesülnek a szociális és gyermekjóléti feladatok, integrálja magában az alapvető prevenciós működéseket és a hatósági döntések végrehajtásához szükséges feladatokat is, illetve az általános családsegítésen túl célcsoport-specifikus tevekénységeket is. A család- és gyermekjóléti intézményhálózatot így akár a szociális alapszolgáltatások, akár a gyermekjóléti szolgáltatások között is tárgyalhatnánk. Mivel a két tevékenységi kör a gyakorlatban nehezen szétválasztható, a két rendszert önállóan, egységesen mutatom be.

Szakmai meghatározás, tevékenységek

A kétszíntű, de integráltan működő családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatási rendszer szakmailag komplex tevékenységet végez, mely több jogszabály és a hozzájuk kapcsolódó szakmai iránymutatások együttes alkalmazását jelenti. A tevékenységi és feladatköröket az alábbi csoportokba lehet szervezni:

• A korábbi családsegítő szolgálatok családsegítő, kríziskezelő és általános támogató feladatai és tevékenységei.
• A korábbi gyermekjóléti szolgálatok segítői feladatai és tevékenységei.
• A családsegítői és gyermekjóléti jelzőrendszerek integrációjával létrejött észlelő és jelzőrendszer működésével kapcsolatos feladatok.
• Speciális szolgáltatások megszervezése és biztosítása az illetékességi területen.
• A család- és gyermekjóléti központokhoz telepített új szolgáltatási tevékenységek és feladatok elvégzése.
• A család- és gyermekjóléti központok általános szakmatámogató tevékenységei a család- és gyermekjóléti szolgálatok felé.
• Hatósági eljárásokkal kapcsolatos tevékenységek.

Családsegítési feladatkör

A családsegítés a szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezető okok megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás. A családsegítés keretében biztosítani kell

• a szociális, életvezetési és mentálhigiénés tanácsadást,
• az anyagi nehézségekkel küzdők számára a pénzbeli, természetbeni ellátásokhoz, továbbá a szociális szolgáltatásokhoz való hozzájutás megszervezését,
• a szociális segítőmunkát, így a családban jelentkező működési zavarok, illetve konfliktusok megoldásának elősegítését,
• a közösségfejlesztő programok szervezését, valamint egyéni és csoportos készségfejlesztést,
• a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek, az adósságterhekkel és lakhatási problémákkal küzdők, a fogyatékossággal élők, a krónikus betegek, a szenvedélybetegek, a pszichiátriai betegek, a kábítószer-problémával küzdők, illetve egyéb szociálisan rászorult személyek és családtagjaik részére tanácsadás nyújtását,
• a kríziskezelést, valamint a nehéz élethelyzetben élő családokat segítő szolgáltatásokat,

Gyermekjóléti feladatkör

A gyermekjóléti szolgáltatás olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését.

A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek testi, lelki egészségének, családban történő nevelésének elősegítése érdekében

• a gyermeki jogokról és a gyermek fejlődését biztosító támogatásokról való tájékoztatás, a támogatásokhoz való hozzájutás segítése,
• a családtervezési, a pszichológiai, a nevelési, az egészségügyi, a mentálhigiénés és a káros szenvedélyek megelőzését célzó tanácsadás vagy az ezekhez való hozzájutás megszervezése,
• a válsághelyzetben lévő várandós anya támogatása, segítése, tanácsokkal való ellátása, valamint szociális szolgáltatásokhoz és gyermekjóléti alapellátásokhoz, különösen a családok átmeneti otthonában igénybe vehető ellátáshoz történő hozzájutásának szervezése,
• a szabadidős programok szervezése,
• a hivatalos ügyek intézésének segítése.

Észlelő és jelzőrendszer

A szolgálatok keretén belül egy rendszerben működik a Szoctv. és a Gyvt. által külön-külön is definiált észlelő- és jelzőrendszeri működés. A gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a veszélyeztetettséget észlelő és jelző rendszer működtetése, a nem állami szervek, valamint magánszemélyek részvételének elősegítése a megelőző rendszerben.

A szolgálat a veszélyeztetettséget előidéző okok feltárása és ezek megoldására javaslatot készít, a jelzőrendszeri tagokkal való együttműködést megszervezi, tevékenységüket összehangolja. Az észlelő és jelzőrendszerbe épült be a Szoctv. szerinti jelzőrendszer működése, mely a települési lakosság krízishelyzetének megelőzését, illetve hatékony kezelését szolgálja. A jelzőrendszer működését a jogszabályi kereteken túl központilag kiadott szakmai protokollok szabályozzák mely a szociális területen belüli eljárásrenden túl szabályozza a nem szociális intézményrendszerben működő jelzőrendszeri tagok feladatai, kötelezettségeit is.

Az észlelő-és jelzőrendszert az elmúlt években egy 4 szinten szerveződő rendszerré fejlesztették, melyek egymásra épülnek. A jelzőrendszer működésével kapcsolatos feladatok a 4 szint között oszlanak meg, a jelzőrendszer közvetlen működése első sorban a települési és járási szinthez kapcsolódik, de az országos szinten is lehetséges közvetlenül a jelzések megtétele.

Észlelő- és jelzőrendszer 4 szintje.

Az országos Gyermekvédelmi Hívószám tájékoztatója³

Észlelő- és jelzőrendszer jogszabályban meghatározott tagjai.

A család- és gyermekjóléti központ speciális szolgáltatásai közé tartozik, de a jelzőrendszeri működéshez szorosan kapcsolódik az un. készenléti szolgálat. Ennek célja a család- és gyermekjóléti központ nyitvatartási idején kívül felmerülő krízishelyzetekben történő azonnali segítség, tanácsadás vagy tájékoztatás nyújtása. A készenléti szolgálatot állandóan hívható telefonszám biztosításával kell megszervezni oly módon, hogy a készenlétben lévő munkatárs szakszerű segítséget tudjon nyújtani vagy ilyen segítséget tudjon mozgósítani. A jelzőrendszer és a készenléti szolgálat működésével kapcsolatban szakmai útmutatót adott ki 2019-ben (Bunyevácz 2019).

Utcai és lakótelepi szociális munka

A speciális szolgáltatás célja a magatartásával testi, lelki, értelmi fejlődését veszélyeztető, szabadidejét az utcán töltő, kallódó, csellengő gyermek segítése. Ezen felül célja a lakóhelyéről önkényesen eltávozó, vagy gondozója által a lakásból kitett, ellátás és felügyelet nélkül maradó gyermek lakóhelyére történő visszakerülésének elősegítése, ennek keretén belül szükség esetén átmeneti gondozásának vagy gyermekvédelmi gondoskodásban részesítésének kezdeményezése. További feladata a gyermekek beilleszkedését, szabadidejük hasznos eltöltését segítő programok szervezése a járás területére vonatkozóan, az érintett gyermekek lakókörnyezetében, az általuk látogatott helyszíneken, vagy a család- és gyermekjóléti központ területén, lehetőség szerint bevonva a gyermek családját is.

Kapcsolattartási ügyelet, közvetítői eljárás

A kapcsolattartási ügyelet biztosítja a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy számára a találkozásra, együttlétre alkalmas semleges helyszínt. A felügyelt kapcsolattartást elrendelő szervvel történt előzetes egyeztetést követően a központ biztosítja a kapcsolattartási ügyelet keretében a felügyeletet ellátó szakembert, vagy lehetővé teszi más felügyeletet ellátó szakember jelenlétét. Az érintettek kérésére, valamint a gyámhivatal kezdeményezésére a központ biztosítja gyermekvédelmi közvetítői eljárást (mediáció), melynek célja a felek közötti konfliktusok feloldásának segítése, közöttük megállapodás létrehozása, és annak mindkét fél részéről történő betartása.

Kórházi szociális munka

A kórházi szociális munka célja a szülészeti-nőgyógyászati osztályon a kórházi védőnővel együttműködve a válsághelyzetben lévő anya és gyermekének segítése, a gyermekosztályon a gyermekelhanyagolás és bántalmazás észlelése esetén a szükséges intézkedések megtétele, és az illetékességi területén működő kórházak felnőtteket ellátó, főként a pszichiátriai és a rehabilitációt végző osztályaival való együttműködés. A család- és gyermekjóléti központ szerződést köt az egészségügyi intézménnyel, amelyben rögzítik a kórházi szociális munka biztosításának kereteit, valamint az együttműködés módját.

Jogi tájékoztatásnyújtás és pszichológiai tanácsadás

Az egyik legrégebb óta működő speciális szolgáltatás, jogász, illetve pszichológus bevonásával a kliensek részére biztosított, önkéntesen és ingyenesen igénybe vehető tanácsadást foglal magába.

Családkonzultáció, családterápia, családi döntéshozó konferencia

A speciális szolgáltatások megfelelően szakképzett munkatársak részvételével biztosítható, fókuszában a családi működés javítása áll különböző eszközökkel, módszerekkel.

Óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység

Az óvodai és iskolai szociális segítő szolgáltatás a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése érdekében a szociális segítő munka eszközeivel támogatást nyújt a köznevelési intézménybe járó gyermeknek, a gyermek családjának és a köznevelési intézmény pedagógusainak. Az egyik legújabb tevékenysége a család- és gyermekjóléti rendszernek, hivatalosan 2018. szeptember 1-jétől képezi részét gondoskodási rendszernek, bár maga az iskolai szociális munka több programban jóval korábban megjelent már. Az óvodai és iskolai szociális segítő egyéni, csoportos és közösségi szociális munkát végez, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat lát el. Ennek keretében segíti

• a gyermeket a korának megfelelő nevelésbe és oktatásba való beilleszkedéséhez, valamint tanulmányi kötelezettségei teljesítéséhez szükséges kompetenciái fejlesztésében,
• a gyermeket a tanulmányi előmeneteléhez, későbbi munkavállalásához kapcsolódó lehetőségei kibontakozásában,
• a gyermek tanulmányi kötelezettségeinek teljesítését akadályozó tényezők észlelését és feltárását,
• a gyermek családját a gyermek óvodai és iskolai életét érintő kérdésekben, valamint nevelési problémák esetén a gyermeket és a családot a közöttük lévő konfliktus feloldásában,
• prevenciós eszközök alkalmazásával a gyermek veszélyeztetettségének kiszűrését és
• a jelzőrendszer működését.

Az óvodai és iskolai szociális segítő munkáltatója a család- és gyermekjóléti központ, a szolgáltatás helyszínéül szolgáló köznevelési intézménnyel nem állhat foglalkoztatási jogviszonyban. Az óvodai és iskolai szociális segítő szolgáltatás nyújtása a miniszter által jóváhagyott módszertan (Kaszáné 2022) alapján folyik, illetve a segítőnek a munkakör betöltéséhez szükséges képzést kell elvégeznie.

Fogyatékosságügyi tanácsadás

A fogyatékosságügyi tanácsadás egy korábbi EU projekt eredményeként jött létre és ennek lezártát követően, 2022. január 1-jei hatállyal került az ellátórendszerbe. A szolgáltatást a projektben közreműködő járások család- és gyermekjóléti központjai működtetik tovább, miniszteri kijelölés alapján, megyénként 1 szolgáltatással. A tanácsadásban célcsoport-specifikus ismeretekkel rendelkező szakemberek nyújtanak segítséget az érintettek és a velük kapcsolatba kerülő szakembereknek. A fogyatékosságügyi tanácsadás olyan személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka eszközeinek és módszereinek felhasználásával hozzájárul a fogyatékkal élő egyének, azok családjai, valamint a különböző közösségi csoportok jólétéhez és fejlődéséhez, továbbá a szociális környezetükhöz való alkalmazkodáshoz. A fogyatékosságügyi tanácsadás minisztérium által kiadott módszertan alapján működik (Bukovenszky és mtsai, 2023). A szolgáltatás feladatai, céljai:

• tanácsadás biztosítása a fogyatékos személy és családtagjai számára,
• kapcsolatfelvétel, az információnyújtás, a szociális készségek fejlesztése, az ügyintézés, valamint klubfoglalkozás és sorstársi csoportok szervezése, működtetése,
• együttműködés intézményekkel, szolgáltatókkal, szervezetekkel és közösségekkel,
• a fogyatékos személyek és családtagjaik számára biztosított szolgáltatások igénybevételének segítése, ideértve a család- és gyermekjóléti központ által nyújtott szolgáltatásokat,
• közreműködés egyes életvitelt támogató eszközök kölcsönzésében és speciális szolgáltatások közvetítésében,
• együttműködés a szociális diagnózist felállító esetmenedzserrel, és
• kapcsolattartás a többi fogyatékosságügyi tanácsadóval.

Szociális diagnózis

A szociális diagnózis a család szociális helyzetének átfogó vizsgálata alapján meghatározza az igénybe venni javasolt szociális szolgáltatásokat és gyermekjóléti alapellátásokat. A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szociális diagnózis kötelezi a szociális, gyermekjóléti szolgáltatókat és intézményeket, amelyek kötelesek a szolgáltatásra vonatkozó igényt nyilvántartásba venni. A szociális diagnózist a szociális diagnózist készítő esetmenedzser szakmai protokoll szerint végzi a felmérést. A szociális diagnózis kiterjed az egyén

• személyi állapotára és családi kapcsolataira,
• lakhatási körülményeire,
• egészségi állapotára és esetleges fogyatékosságára,
• mindennapi életvitelére, egyes képességei hiányából fakadó nehézségeire,
• kommunikációjára, személyes kapcsolataira,
• munkaerőpiaci státuszára,
• krízishelyzetek kezelésére vonatkozó képességére,
• támogatást igénylő életterületeinek felmérésére, a támogatás mértékére és
• számára igénybe venni javasolt ellátások, szolgáltatások meghatározására.

A szociális diagnózist készítő esetmenedzser feladata a szociális diagnózis elkészítése során az igénylő, valamint családja helyzetének megismerése, szükségletei meglétének vagy hiányának, valamint jogosultságának megállapítása, a megfelelő szolgáltatások és szolgáltatási elemek megállapítása és erről az az igénylő tájékoztatása. A szociális diagnózist készítő esetmenedzser feladata a járás területén elérhető szociális szolgáltatások, gyermekjóléti alapellátások, egészségügyi, munkaerőpiaci, karitatív és egyéb szolgáltatások feltérképezése és aktualizálása. A szociális diagnózist készítő esetmenedzsernek a foglalkoztatás kezdő időpontjától számított egy éven belül el kell végeznie a szociális diagnózist készítő esetmenedzseri képzést.

Tárgyi és személyi feltételek

A család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok a 2016-os átszervezés nyomán az elmúlt néhány évben integrált települési/járási szintű ellátóközpontokká váltak, melyekre az általános szociális segítői, gyermekjóléti és -védelmi feladatokon túl jelentős mennyiségű speciális szolgáltatás is épül. Ennek eredménye, hogy a legtöbb intézmény a helyi viszonyoktól, lehetőségtől függően rendkívül sokoldalú, összetett tevékenységet folytat. Várhatóan ez a folyamat a jövőben várhatóan folytatódik, a család- és gyermekjóléti központok szerepköre bővülni fog.

A szolgáltatásokhoz tárgyi feltételekben ezért általánosságban nehéz megfogalmazni az elvárásokat, a szolgáltatás méretéhez, tevékenységéhez illeszkedő feltételeket kell biztosítani. A gyakorlatban nagy nehézségeket okoz, hiszen az új feladatok okán növekvő ügyfélforgalom és bővülő szakmai létszám a legtöbb szolgálat egyébként is szűkös feltételei több helyen elégtelenné váltak. A szociális szektorban jellemző, hogy az ingatlanok eleve nem erre a célra készültek és jelentős kompromisszumokkal jár a szociális célra való felhasználás, a helyzetet tovább rontja, hogy új funkciókat és növekvő forgalmat kell kiszolgálni.

A család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok személyi feltételrendszere összetetté vált az elmúlt években, több, egymástól teljesen eltérő módon meghatározott munkaköri elvárásnak kell megfelelniük az intézményeknek. Néhány esetben a szakmai rendeletek és a költségvetési törvényben meghatározott elvárások egymással ellentmondó viszonyban állnak.

Családsegítők

A család- és gyermekjóléti szolgálatok esetében a családsegítők elvárt létszáma 4 000 fő lakosságszámra vetítve, illetve – ha ez magasabb létszámot eredményez – minden 25 ellátott családra 1 fő, de minimum 1 fő. 3 fő családsegítő és a felett közülük intézményvezetőt kell kinevezni. A költségvetési törvényben meghatározott finanszírozott dolgozói létszám ettől teljesen eltérő lehet. A munkakör betöltéséhez döntően a szociális felsőfokú végzettség kapcsolódik, de emellett a rendelet közel két tucat egyéb végzettséggel is betölthetővé teszi a munkakört.

Esetmenedzserek

A család- és gyermekjóléti központok esetében az esetmenedzserek elvárt száma 7 000 fő járási lakosságszámra vetítve 1 fő, de minimum 3 fő. Ha ez magasabb létszámot eredményez, akkor minden 50 ellátott családra 1 fő esetmenedzsert kell számolni. A költségvetési törvényben meghatározott finanszírozott dolgozói létszám ettől teljesen eltérő lehet. A munkakör betöltéséhez szükséges végzettségek a családsegítőéhez hasonlók (néhány végzettségben tér el csak).

Szociális asszisztens

A szolgálatok és a központok esetében is 10 000 fő lakosságszámra vetítve 1 fő státusz számolható (a rendelet ezt külön rögzíti a szolgálat és a központ esetében), de ez ajánlott létszámot jelent. A szociális asszisztensek foglalkoztatásához a költségvetési törvény nem rendelt finanszírozást. Szolgálatok esetében nincs képesítési előírás, központok esetében nem diplomás szakirányú végzettséggel tölthető be.

Óvodai és iskolai szociális segítő

A járásban óvodai, általános iskolai és középfokú tanulmányokat folytató 1 000 fő köznevelési intézményben nyilvántartott gyermekre vetítve kell 1 főt meghatározni. A képesítési elvárások a családsegítőékhez hasonlóak.

Szociális diagnózist felvevő esetmenedzser

Járási központonként a járás méretétől és lakosságszámától függetlenül 1 fő alkalmazása szükséges.

Fogyatékosságügyi tanácsadó

A minisztérium által kijelölt központoknál a szolgáltatás általában megyei lefedettséggel működik, központonként 2 fő alkalmazásával. A státusz betöltése felsőfokú végzettséghez, illetve fogyatékosságügyi tanácsadói képzés elvégzéséhez kötött.

Tanácsadó

Szociális és gyermekjóléti fejlesztő szakember szakmacsoportba tartozó munkakör, általában nem az esetvitelben, hanem az ahhoz kapcsolódó speciális feladatok ellátásában van szerepe. A rendelet szakmai létszámnormát erre a munkakörre nem határoz meg, gyakorlatilag az esetmenedzseri létszámon belül az intézményvezető mérlegelése alapján hozhat létre tanácsadói munkaköröket. A tanácsadó munkakör munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. megbízási szerződés) keretében is betölthető.

Egyéb

A család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok által ellátott további szolgáltatásokra nincsenek jogszabályban rögzített létszám-elvárások, ezeket (pl. kapcsolat-ügyelet, készenléti szolgálat, stb.) családsegítő és esetmenedzser munkatársak látják el. A nagyobb szolgálatok és központok esetében a szakmai dolgozókon túl technikai és adminisztratív dolgozókból is jelentősebb számban találhatunk, ezekre vonatkozóan a szakmai rendelet nem ad létszámnormát.

A szolgáltatások finanszírozása

A finanszírozás alapvetően a területi lakosságszám alapján történik. Miközben az elvárt személyi létszám területi tényezőktől független, addig a finanszírozásban járásszékhely önkormányzatok esetében 8 ezer, fővárosi kerületi önkormányzatok esetében 12 ezer, egyéb önkormányzatok esetében 5 ezer főnként finanszíroz 1 főt a költségvetés. A finanszírozott létszámot illetően a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek esetén érvényesül egy korrekciós szorzó (2,5% felett 1,5), illetve kiegészítő létszám érvényesül a nagy számú, közös települési önkormányzati hivatal alá eső települések esetében.

A központok esetében hasonló elv érvényesül azzal, hogy járásszékhelyek esetében 9 ezer főre (de minimum 3 fő), kerületi önkormányzatok esetében 12 ezer főre számolandó egy finanszírozott esetmenedzseri státusz. A korrekciós étételek közé tartozik itt is a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részsülők magas (>2,5%) aránya, a járáshoz tartozó önkormányzatok száma, az ellátott járás kedvezményezett, fejlesztendő és komplex programmal fejlesztendő minősítése. A központok finanszírozásához többlet státuszként kerül a szociális diagnózist végző esetmenedzser és a fogyatékosságügyi tanácsadó.

Az óvodai és iskolai szociális segítők esetében külön, a minisztérium által megállapított létszámhoz igazodóan kaptak finanszírozást a központok, ez 2024-től a járási tanulói létszám alapján kalkulált támogatásra változott.

A család- és gyermekjóléti szolgálatok és központok alapfeladataikat tekintve is alulfinanszírozottak, hiszen a jogszabály szerint elvárt létszám az esetek többségében jelentősen (akár kétszeresen) meghaladja a finanszírozási képletek szerint meghatározott létszámot. A központtól elvárt, járási szintű feladatellátásra néhány kivételtől eltekintve külön forrásokat nem kapnak az intézmények, a biztosított speciális szolgáltatások jelentős részére (pl. a különböző tanácsadások, kórházi, utcai és lakótelepi szociális munka, kapcsolat-ügyelet) sincs célzott forrás a költségvetésekben, ahogy az általános működési költségeket, adminisztratív és technikai dolgozókat sem támogatja a költségvetés.

AKTUÁLIS HELYZET

2024 júliusában 725 család- és gyermekjóléti szolgálat és 203 központ működött az országban⁴.A központok kizárólag (járásszékhely szerinti, illetve kerületi) önkormányzati fenntartásban működnek, a szolgálatok között 22 esetben civil szervezet vagy egyház a fenntartó. Ez főként erősen szolgáltatáshiányos kistelepülésekre jellemző, illetve egy-két igen „ősi” intézmény maradt fenn ebben a formában még a családsegítős kezdeti időszakából.

Különösen magas (247 szolgáltató, a szolgálatok 34%-a) az un. egyszemélyes szolgálatok száma, ez esetekben a település teljes családsegítői és gyermekjóléti feladata egyetlen szakemberre terhelődik, szakmai támogatást az illetékes család-és gyermekjóléti központ biztosít. A szolgálatoknál 2016-ban 3 300 fő dolgozott, ez meglehetősen stabil volt az elmúlt években, 2023 végén 3 150 főt mért a KSH. A központoknál 2016-ban hozzávetőlegesen 2 000 fő, 2023-ben csaknem 3 300 fő dolgozott⁵. Ez a szám a családsegítő és esetmenedzser létszám mellett valószínűleg tartalmazza a szociális diagnózissal kapcsolatos létszámot is, de nem tartalmazza az óvodai és iskolai szociális segítőket. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy ez a jogszabály szerint számolt létszámokhoz miként viszonyul, hozzávetőlegesen 15% körüli munkaerő-hiányról van adatunk (Lakner, 2019).

Család- és gyermekjóléti szolgálatok, illetve központok foglalkoztatotti száma 2016-2023.

A családsegítők és esetmenedzserek képesítési szintje a munkaköri előírások miatt magasan az ágazati átlag felett van: a teljes ágazatban a diplomás dolgozók aránya 25% vagy az alatt, addig a családsegítők esetében 90%, az esetmenedzsereknél 96%⁶. Az esetmenedzserek végzettségi átlaga magasabb valamivel magasabb a családsegítőknél, magasabb a mesterszintű képzést elvégzők aránya.

Családsegítők, esetmenedzserek és az ágazati átlag besorolása (Lakner, 2019).

A család- és gyermekjóléti központhoz kapcsolt óvodai és iskolai szociális segítőkről adatok meglehetősen szűken állnak rendelkezésre, 2020 májusában 1 445,5 fő volt a rendszer névleges kapacitása, de a státuszok feltöltöttsége csak 77%-os volt (Busi 2020). A család-és gyermekjóléti szolgálatok igénybevevői adatai a szerkezetváltást követően enyhén visszaestek, az együttműködési megállapodással igénybevevők esetében ez több, mint 20%-os mérséklődést jelent. A nem együttműködési megállapodás alapján igénybevevők száma hullámzik, évi 200-250 ezer között ingadozik. Ezzel szemben a központok hatósági intézkedésben érintett létszáma közel 80%-kal emelkedett, 2023-ben meghaladta a 132 ezer főt. Ez az erős emelkedés mindenképpen szerkezeti, illetve adminisztratív okokra vezethető vissza, ugyanis a hatósági intézkedésekkel kapcsolatos adatokban hasonló változás nem látható, a védelembe vett kiskorúak száma 2016-2023 között 25 és 29 ezer fő között ingadozott⁷. A speciális szolgáltatások esetében 2020-ig gyakorlatilag tízszeresére emelkedett az igénybevevői kör 2016-hoz képest⁸. Az adatsor itt megszakad, a KSH 2020 óta nem közöl további adatokat. Más forrásokból kiderül, hogy a speciális szolgáltatásokra jelentős igény van, 2022-ben a szolgálatok és központok közel 25 ezer alkalommal nyújtottak jogi tanácsadást, 6 ezer alkalommal családterápiát, 4,6 ezer alkalommal mediációt és több mint 97 ezernél több volt a pszichológiai tanácsadások száma. A speciális szolgáltatások esetében a területi egyenlőtlenségek jelentősek (Busi, 2024). A szolgáltatások első sorban a központokhoz kötődnek, de sok helyen maguk a szolgálatok is működtetnek ilyen tevékenységet, ugyanis a központban a hozzáférés nehézkes. Összességében a szakemberek és a működéshez szükséges pénzügyi források erősen befolyásolják a speciális szolgáltatások igénybevételét.

Család és gyermekjóléti szolgálatok és központok igénybevevői 2016-2023.

Összes védelembe vett kiskorú, 2016-2023.

A jelzőrendszeri működés trendjeiről sincs részletes adatsor, 2022-re vonatkozóan 172 ezer jelzés futott be, ezek 2/3-a a családsegítő szolgálatokhoz. A jelzések 88%-a kiskorúak veszélyeztetésével összefüggésben érkezett (Busi, 2024).

DILEMMÁK

A család-és gyermekjóléti szolgálatok és központok rendszerének kialakításával egy sajátos rendszer jött létre, ami a korábbi rendszer működésével kapcsolatban több problémát megoldott, de legalább ennyi kérdést fel is vetett (Kopasz, 2017).

Máig kritikus pontok közé tartozik az egyszemélyes szolgálatok működése, részben a szervezeti integráció, részben a szakmai működés integritása kapcsán.

A központok esetében egyfajta univerzális, járási szintű szolgáltatási platform jött létre, amelyre az elmúlt években fokozatosan települtek újabb és újabb feladatok, tevékenységek. Ugyanakkor ezen központok a járási szintű feladatellátásra nem kapnak megfelelő finanszírozást, a folyamatosan bővülő feladatellátáshoz szükséges infrastrukturális fejlesztések is hiányoznak (az átalakításkor voltak kisebb fejlesztési források). A központok tevékenysége ma már rendkívül összetett – nincs még egy szolgáltatás-típus, ami ilyen hosszú „feladatlistával” rendelkezne –, ha ezeket a feladatokat minőségi módon kell ellátni, akkor ehhez a szakmai feltételrendszert újra kellene gondolni. A gyermekvédelmi rendszer általános, rendszerszintű problémái a családsegítő-esetmenedzser szakmai viszonyban is megjelennek, az esetmenedzserek igen ritkán végeznek valódi esetmenedzselést, központonként, de akár településenként is változhat, milyen módon működnek a szakemberek – annak ellenére, hogy egységes jogszabályi és szakmai irányelvek szerint kellene működni a rendszernek.

Megjegyzések

¹ A Terézvárosi Családsegítő Központ (TECSAKÖ) 1985. február 28-án nyitott, ezt követte márciustól a többi szolgáltató. Budapesten a X-kerület, vidéken Csengőd, Csépa, Ibrány, Jászberény, Jánoshida, Lajosmizse, Kiskunfélegyháza, Nyírbátor, Nyíregyháza, Szatmárcseke.

² KSH STADAT 25.8.1.11. Családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok

³ A Gyermekvédelmi Hívószám működésével kapcsolatos tájékoztató elérhető az SzGyF oldaláról. LINK

⁴ Szociális Ágazati Portál adatai alapján, 2024. augusztus 4-i lekérdezéssel. A KSH adatsora 2022 végén 713 szolgálatról, 2023 végén 715 szolgálatról tud. A 2024-ben megjelent Gondoskodás folyóiratban 723 család- és gyermekjóléti szolgálatot írnak (Busi, 2024). A számbeli eltérések a telephelyek számának változásával magyarázható.

⁵ KSH-STADAT 25.1.1.11. A család- és gyermekjóléti szolgáltatások.

⁶ Elvileg mindkét munkakörnél 100% kellene legyen, de más, diplomához kötött munkaköröknél is néhány százaléknyi eltérést látni az adatokban.

⁷ KSH-STADAT 25.1.1.12. Gyámhatósági ügyek, KSH-STADAT 25.1.1.16. A nyilvántartott, védelembe vett kiskorúak, december 31.

⁸ KSH-STADAT 25.1.1.12. A család- és gyermekjóléti szolgáltatások.

Források

• Bunyevácz Angéla, Bulyáki Tünde, Hartal Katalin, Lőrinc Attila, Orosz Ibolya Aurélia, Papp Krisztina. (2019). Szakmai ajánlás. Gyermekvédelmi jelzőrendszeri készenléti szolgálat speciális szolgáltatást biztosítók számára. EMMI. Budapest. LINK
• Bukovenszky Zsolt, Bunyevácz Angéla, Gúr Péter Attila, Lasztócziné Szomoru Mónika, Reményi Csaba, Tasi Zsuzsanna, Tisztl Henrik (2023) A fogyatékosságügyi tanácsadás szolgáltatás módszertani útmutatója. Belügyminisztérium. LINK
• Busi Zoltán. (2020). Gyermekellátás vészhelyzetben. COVID-19 – A család- és gyermekjóléti szolgáltatók működése a veszélyhelyzet alatt. Szociálpolitikai Tükör. II. évf. 3-4 szám. pp. 213-237. LINK
• Busi Zoltán. (2024). Család- és gyermekjóléti szolgáltatás napjainkban #Alapellátásban a jövő. Gondoskodás, 3. évf. 2. szám. pp. 6-19. LINK
• EMMI. (2017). Módszertani útmutató a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működtetése kapcsán a gyermek bántalmazásának felismerésére és megszüntetésére irányuló szektorsemleges egységes elvek és módszertan, 3. átdolgozott kiadás. EMMI. Budapest. LINK
• EMMI. (2017). Protokoll a család és gyermekjóléti szolgáltatás által működtetett észlelő és jelzőrendszer folyamatairól, 2. kiadás. EMMI. Budapest. LINK
• Gosztonyi Géza. (1993). Hatóság + Szolgálat avagy merre tartanak a családsegítők? Esély. 1993/ 4., 14-35. LINK
• Takács Imre. (2018). A családsegítés történeti áttekintése (előadás). MACSGYOE konferencia, 2018.10.08. LINK
• Kaszáné Tóth Katalin, László Gyöngyi, Pátkainé Szmulai Rita, Szabóné Szalai Csilla, Szolnoki Beáta, Vágvölgyi Éva, Anda Péter. (2022). Az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység módszertani útmutatója. Belügyminisztérium. Budapest. LINK
• Lakner Zoltán, Gyetvai Gellért, Krámer Lili (2019): Szociális intézmények / szolgáltatók humán erőforrás kapacitásának felmérése, EFOP 1.9.4.-VEKOP-16-2016-0001 „A szociális ágazati módszertani és információs rendszereinek megújítás” c. kiemelt projekt. LINK
• Kopasz Marianna. (2017). A családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatás integrációjának és az ellátórendszer kétszintűvé történő átalakításának tapasztalatai. TÁRKI. Budapest. LINK