A szolgáltatásnyújtás személyi feltételeinek szabályozását a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoctv.) hatálya alá tartozó szolgáltatások esetében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet (R.); a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) hatálya alá tartozó szolgáltatások esetében pedig a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (NMr.) tartalmazza.
Főszabály az, hogy az egyes szolgáltatásokhoz kapcsolódó munkaköröket a munkakörhöz meghatározott számú és előírt szakképzettséggel rendelkező munkavállalóval lehet betölteni. A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményben foglalkoztatottaknak az adott munkakör betöltéséhez szükséges képesítési minimumelőírásait a R. 3. számú melléklete, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ellátórendszer munkaköreiben foglalkoztatott személyek képesítési előírásait az NMr. 2. számú melléklete tartalmazza. A szakképesítés meglétét (a rendeletnek megfelelést) a foglalkoztatás megkezdésének időpontjában kell vizsgálni. A szakképzettségi előírásoktól a jogszabályokban meghatározott módon és mértékben el lehet térni, erre vonatkozóan a két rendelet eltérő szabályozást tartalmaz.
1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet
A szociális területen a R. szerint (6. § (1) bekezdés) ellátásban részesülő személyekkel közvetlenül foglalkozó, személyes gondoskodást végző személyek
- legalább 50%-ának szakképzettnek kell lennie alapszolgáltatás esetén,
- nappali ellátás és bentlakásos intézményi ellátás esetén legalább 80%-nak szakképzettnek kell lennie,
- családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás esetében, valamint a házi segítségnyújtás keretében személyi gondozást végzőknek 100%-nak szakképzettnek kell lennie.
A képesítési feltételektől való időszakos, képzés megszerzésére irányuló eltérése a felmentés1. A R. 6. § (5) bekezdése értelmében A munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alól a munkáltatói jogkör gyakorlója határozott időre felmentést adhat, ha
- a munkakört betölteni kívánó személy a képesítés megszerzése érdekében már szakirányú oktatásban vesz részt,
- az adott munkakör betöltésére nem áll rendelkezésre a képesítési előírásoknak megfelelő személy, és a munkakört betölteni kívánó személy vállalja a szükséges szakirányú képesítés megszerzését, vagy
- családsegítés és gyermekjóléti szolgáltatás esetén a munkavállaló az előírt végzettséget a nyelvvizsga hiánya miatt nem szerezte még meg.
Egyes munkaköröknél a rendeletek eltérő szabályokat is meghatározhatnak, pl. a közösségi pszichiátriai ellátással kapcsolatos, jogszabály által előírt képzés elvégzése alól felmentés adható, ha a munkakört betöltendő személy a képzésben már hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, és azt két éven belül elvégzi.
Felmentés nem adható a vezető beosztású, megbízású vagy munkakörű, valamint a szakápolási központban szakápolást végző személyek számára – ez azt jelenti, hogy a kinevezés időpontjában rendelkeznie kell a rendeletben előírt végzettséggel, szakképesítéssel.
A felmentés időtartama legfeljebb 5 év, házi segítségnyújtás esetén 3 év. A felmentés időtartama nem hosszabbítható meg.
Azt a személyt, aki a munkakör betöltéséhez szükséges képesítési előírások alól felmentést kapott, a felmentés ideje alatt szakképzettnek kell tekinteni. A felmentés tényét, indokát a munkáltatónak dokumentálnia kell, mivel ez a munkavállalóra nézve is kötelezettséget jelent, valamilyen formában ezt a munkaszerződésnek és egyéb dokumentumnak (pl. tanulmányi szerződés) is tartalmaznia kell. Amennyiben a képesítés megszerzését vállaló személy megadott határidőig ezt nem teljesíti, lehet munkaviszony megszüntetés indoka.
15/1998. (IV. 30.) NM rendelet
Az NMr. a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatásoknál foglalkoztatott munkavállalókra nézve ilyen eltérési, felmentési lehetőséget NEM tartalmaz. Mentesítési szabály a rendelet hatályba lépésekor került e átmeneti rendelkezésként.
257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet
Hogy a jogalkalmazás egyszerűbb legyen (szarkazmus), a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló rendelet (Kjtvhr.) is tartalmaz néhány, munkakör-specifikus felmentési szabályt.
A szabályozás érinti
- gyermekotthonban a gyermekvédelmi asszisztens, a gyermekvédelmi ügyintéző, a gyermekfelügyelő és a kisgyermeknevelő munkakört,
- javítóintézetben a gyermekfelügyelő munkakört,
- bölcsődében, mini bölcsődében a kisgyermeknevelő munkakört,
- gyermekek átmeneti otthonában a gyermekfelügyelő munkakört,
- a Biztos Kezdet Gyerekházban a vezetői és a nem vezetői munkaköröket,
- a nevelőszülői hálózatban a gyermekvédelmi ügyintéző munkakört.
A szabályozás lényegében az R. egyes szabályait veszi át, vagyis meghatározott képesítési előírás alól a felmentés abban az esetben adható meg, ha a közalkalmazott a képesítés megszerzése érdekében már oktatásban vesz részt, vagy az adott munkakörre nem áll rendelkezésre olyan – a képesítési előírásoknak megfelelő képesítésű – személy, aki az adott munkakörre kinevezhető lenne és a közalkalmazott vállalja a képesítés megszerzését. A gyermekvédelmi ügyintéző esetében 6 év, a többi munkakör esetében 4 év a maximális felmentési idő.
Ezzel szemben a valóság
A két szakmai rendelet az ágazat súlyos és általános munkaerőhiányára való tekintettel az elmúlt években nagyon szélesre nyitotta a munkakörök betöltéséhez elfogadható végzettségek, szakképesítések körét, sok esetben olyanok is elfogadhatók, melyek képzési kompetenciakörének semmi köze nincs a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatellátáshoz (pl. hajléktalanellátás intézményvezetői munkakörben bármilyen (!) felsőfokú végzettség elfogadható). Önmagában az is intő jel, hogy a szociális területen alapvető szabály az 50%-os szakképzettségi arány, egyes területeken már belső betanítással is lehet szaktevékenységet végezni2.
A fentiekből látható, hogy egységes szabályozás helyett eleve két jogszabály rendelkezik az általános elvekről és munkakör-specifikus eltérésekkel van tele a rendszer (ebben további jogszabály is érintett, és akkor nem volt szó a vezetőképzés egyre kuszább rendszeréről). Ennek egységesítése fontos feladat lenne, de ehhez szükség lenne az ágazati humán-erőforrásokat jelentősen fejleszteni, hiszen az alapproblémát kellene ehhez megoldani.
Nagyon kevés szisztematikus kutatás látott napvilágot, a rendelkezésre álló legfrissebb forrás (~2018-2019) szerint a szakmai munkakörökben alkalmazottak mintegy 6 százaléka képesítés nélkül dolgozik. Az ellátástípusok 20,6 százalékban a szakképzetlenek aránya 10 százalékos vagy ezt meghaladó. Az ellátástípusok 44,4 százalékában 5-10% közötti a képzettség nélkül foglalkoztatottak aránya. Az összes ellátástípus kétharmadában 5% feletti értékekről beszélünk. Összességében az érintett szolgáltatásokban a bizonytalan vagy hiányzó szakértelem átlagosan 15 százalékra is rúghat, egyes helyeken pedig akár a 30-50 százalékot is elérheti3.
A tartós munkaerőhiány, a magas fluktuáció és a szakképzett munkaerő hiánya (mely részben az utánpótlás hiányából, részben a magas elvándorlásból fakad) együttesen azt eredményezi, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlói eltérnek a jogszabályban meghatározott szabályoktól. Ezekben az esetekben előfordul, hogy kötelezően csak szakképzett személlyel betölthető munkakörökben is szakképzetlen személy jelenik meg, jobb esetben a képesítés, végzettség megszerzése folyamatban van vagy ezt vállalja a munkavállaló (a képzésre kötelezés jogszerűtlenségeivel most nem foglalkozunk).
Külön kérdéskört jelent az egyes munkakörökhöz kapcsolódó kötelező képzések és a továbbképzési kötelezettség teljesítése, ezeknél még rosszabb a helyzet, de ezekre még később visszatérünk.
Források, megjegyzések
1 A felmentés szó nem igazán jó fogalom. A felmentés a közalkalmazotti jogviszonyban a munkaviszony megszüntetésének egy módja. A képzési követelmények alól mentesíteni lehet a munkavállalót és ez a mentesítés részleges vagy teljes, illetve lehet állandó vagy időszakos. A mentesítés kifejezést használja az oktatási rendszer és több más jogszabály is a képzési követelményekkel kapcsolatban. A következetes fogalomhasználat azonban nem erőssége a magyar jogalkotásnak, különösen a szociális szektorban.
2 „A szakirányú szakképzettséggel, szakképesítéssel nem rendelkező munkavállaló a munkaköri feladatainak ellátásakor, olyan tevékenységeket végezhet, melyekhez megfelelő kompetenciával rendelkezik. Ez úgy érhető el, hogy a szakirányú szakképzettséggel, szakképesítéssel rendelkező munkatárs betanítja a szakképzetlen munkavállalót a feladat elvégzésére, majd a továbbiakban felügyeli és koordinálja azt. A szakképzett munkavállaló munkaköri leírásában rögzíteni kell a betanítással összefüggő feladatok tartalmát, valamint a munkáltató belső szabályozásának megfelelően igazolni kell a tevékenység betanítás tényét”. – Támogató szolgáltatás működésére és működtetésére vonatkozó módszertani útmutató 4. Átdolgozott kiadás, 2024.
3 Gyetvai G., Krámer L., Lakner Z.: Szociális intézmények szolgáltatók humán erőforrás kapacitásának felmérése. EFOP-1.9.4-VEKOP-16-2016-00001. Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság. Idézett rész a 34-35. oldalról.
