A támogató szolgálatok finanszírozás „történeti távlatokban” is vizsgálható, hiszen 2003 óta működő rendszerről van szó. A szolgáltatás szociális ellátórendszeren belüli működése három fő korszakra osztható.

2003-2008 között normatív finanszírozású időszak. Ez alapvetően fix összegű szolgáltatás-finanszírozás formájában történt, aminek közvetlenül nem volt teljesítmény indikátora. Kis kitérő: érdekes megfigyelni, hogy a modellkísérleti programokra leginkább ez a támogatási forma jellemző, aztán a hazai finanszírozásba átlépve alakul át a támogatás rendszere. A támogató szolgáltatás esetén a megjelent az elhíresült „2 300 órás” kritérium - ennek tartalma és számonkérése elég sok vitát generált anno. A szolgáltatás finanszírozása 10 millió forintos összegről indult, ami 2005-ben 8,7 millióra csökkent, de a térségi szinten szerveződő ellátásban megjelent ösztönzőként a 1,5-3,5 milliós kiegészítő normatív támogatás, ami egy erőteljes szerkezetváltást indított el a szolgáltatások között. 2007-ben és 2008-ban az alapösszeg már csak 8 millió forint volt.

2009-2015 között a pályázati finanszírozású időszakban egy hibrid rendszer alakult ki és működött, ebben az alaptámogatás fix összegű szolgáltatás-finanszírozás formájában történt, emellé a finanszírozási volumen nagyobb részét egy teljesítmény-indikátorra épülő támogatási rendszer adta. Ebben a rendszerben voltak még további finomhangolások is (pl. egyes célcsoport szegmensek ellátását ösztönző kiemelt támogatás, személyi segítést ösztönző differenciált támogatás), de az alapkonstrukció adott volt.

2016-tól a pályázati rendszerből kilépve ismét a költségvetési törvény közvetlen rendelkezései a meghatározók, a finanszírozás alapelvei viszont a pályázati rendszerben kialakult elveket követik.

T = AT + (Fe * Tt)

ahol

T     = állami támogatás

AT    = alaptámogatás

Fe     = feladategység

Tt     = feladategységre eső teljesítménytámogatás

 

Mennyi az annyi?

A finanszírozás alaptámogatás része az „ősidők” óta nem változott, 2009-es pályázati évtől kezdve stabilan 3 millió forintos összegű. A teljesítménytámogatás a pályázati időszakhoz képest némi emelkedéssel, 1 800 forintos összegről indult és egészen 2019-ig változatlan marad, igaz, akkor volt egy alaptámogatáshoz kapcsolódó, 1,1 millió forintos kiegészítő fajlagos támogatás. 2020-ban ez beépült a teljesítménytámogatásba, ami 2 500 Ft-ra emelkedett feladategységenként. 2021-ben ez ismét 300 forinttal emelkedett, a benyújtott költségvetési törvény-módosítás nem érintette ezt az összeget. 2022-re pedig ismét egy kisebb korrekciót kap a támogatás. A minimálisan teljesítendő feladatmutatóval 2016-ban 8,4 millió forintból gazdálkodhatott, 2022-ben ez 11,73 millió forint lesz - ez bár jelentős emelkedés, de alapvetően a költségek (különösen a személyi kiadások) emelkedése mellett nem jelenti a pénzügyi mozgástér jelentős bővülését.

 A 2022-es adatot a Kvtv tervezet alapján számoltam.

 

Értékeljünk

A pályázati finanszírozáshoz kitalált hibrid finanszírozás alapvetően jó konstrukciónak bizonyult, a problémát a legtöbb esetben nem a finanszírozás szerkezete jelenti, hanem a források szűkössége. Ezt a pályázati rendszerben a megpályázható feladatmutatók száma limitálta, 2016-tól pedig a befogadás rendszere. Ez a jelenség azért is probléma, mert a finanszírozás rendszere teljesítmény-ösztönző, az a szolgáltatás működhet anyagilag egyensúlyban, aki teljesítmény-orientált működést folytat. A nagyobb teljesítmény csökkenti a fajlagos kiadásokat, rugalmasabb és üzembiztosabb működést tesz lehetővé – ez az, amit a befogadási rendszer jelen pillanatban erős korlátok közé szorít.

A támogató szolgáltatás finanszírozási rendszere egyébként remek példa arra, hogy a szolgáltatás működését hogyan próbálják indirekt módon, a források biztosításával szabályozni. A támogatáshoz kapcsolódó részletszabályok kialakítása egyes célcsoportokat előnyösebb helyzetbe hoz vagy egyes tevékenységek próbál ösztönözni. Ez azért felveti a kérdést, hogy ez mennyire jó megoldás, hiszen

- egyrészt felülírja a célcsoport keresletéből származó inputokat és a kínálati jellegű szolgáltatás felé megy el, másrészt

- alapvetően egy forrásszegény környezetben akadályozza a keresletnek megfelelő működést, a szolgáltatások működését a forrásoptimalizáció, a minimális költséggel működés dominálja, nem a célcsoport igényeinek való megfelelés.

A rendszer azért is érdekes, mert a házi segítségnyújtás esetén is valami hasonló alakult ki, csak ott a tiszta feladatmutató alapú rendszer helyett a keletkezett gondozási órákat finanszírozott létszámmá konvertálják (teljesen feleslegesen bonyolítva ezzel a rendszert). A gondozó-ápoló típusú tevékenységnél a gondozási óra alapú teljesítmény-mérésre épülő finanszírozás teljesen működőképes konstrukció. A szállító szolgáltatás esetében a rendszer egyik gyenge pontja, hogy a finanszírozás mindenképpen ellátotthoz akar kapcsolódni, pedig a teljesítés a szolgáltatói oldalról jelentkezik (teljesített kilométer) - ez egy meglehetősen bonyolult rendszert ("osztogatós feladatmutató számítás") eredményez, ami bár stabilan működik évek óta, jelentősen egyszerűsíthető lenne. Kritikus pontja még a rendszernek, hogy a térítési díjak megállapítása is kapcsolódik ehhez a konstrukcióhoz, ami bizonyos esetekben meglehetősen bizonytalan és bonyolult kalkulációkat eredményez.

Az alapkonstrukció egyébként egészen jó, egy gyakorlatban jól működő konstrukciót hozott létre, amely más, teljesítmény-indikátor-alapú szolgáltatásoknál is működőképesnek bizonyult, a jövőben, megfelelő rendszerben újragondolva pedig mintaként alkalmazható. Ehhez három alapelvet lenne jó betartani.

  • A finanszírozásnak a szolgáltató-kliens rendszerben a teljesítés keletkezésének pontjához és eleméhez kell kapcsolódnia (gondozásnál a segítő tevékenységéhez, szállításnál a szállító járműhöz) - kivéve, ha az állami finanszírozás egyértelműen összeköthető a szolgáltatás igénybe vevőjével (pl. voucher-koncepció esetén)
  • Az állami támogatást el kell választani a térítési díj megfizetésétől.
  • A különböző szolgáltatások azonos tevékenység-típusait azonos módon kell finanszírozni.

 

Források

  • Támogató szolgálatok szakmai felmérése. Szociálpolitikai Szemle, 2016. évi 2. szám.
  • 2016. évi XC. törvény    Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről
  • 2017. évi C. törvény    Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről
  • 2018. évi L. törvény    Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről
  • 2019. évi LXXI. törvény    Magyarország 2020 évi központi költségvetéséről
  • 2020. évi XC. törvény     Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről
  • T/16118 Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről