Az intézménytelenítés, vagy deinstitualizáció, vagy kitagolás fogalma a totális intézmények felszámolását célzó folyamatok összessége. Egy ábrán megmutatom, hol járunk most.

Az 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról tartalmazza a kitagolási kötelezettséget, a folyamat megtervezésére és lebonyolítására jelentős uniós forrásokat kapott az ország. A fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de legkésőbb 2010. január 1-jéig át kell alakítani olyan módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítéssel képes fogyatékos személyek ellátása kisközösséget befogadó lakóotthonban történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált intézményi ellátást kellett volna biztosítani. Ehelyett jelenleg egy 2019-2036. évekre vonatkozó hosszú távú koncepció van érvényben, aminek a megvalósítása meglehetősen lassan halad.

A KSH adatai alapján 2020 végéig összesen 2 178 férőhelyet sikerült létrehozni, amiben 1 965 személyt sikerült elhelyezni. Ebből 1 231 fő (62,6%) fogyatékosággal élő, 465 fő (23,6%) pszichiátriai betegséggel élő személy, a fennmaradó rész (269 fő) a szenvedélybeteg. Az eddigi elhelyezések hozzávetőlegesen a nagy intézményekben élők 1/10-ét jelentik, de ehhez hozzá kell számolni a várólistán lévőket (akiket eleve a TL felé kellene irányítani), illetve a jövőbeli igényeket, pl. a jelenleg családban élő, de a szülők idősödésével gondozásra szoruló, önálló életvitelre részben képes személyeket. Szóval nem állunk jól.

 

 

Források: