Szociális étkeztetés

Történeti áttekintés

Az étel(meg)osztás a legrégebbi karitatív cselekedetek közé tartozik, ennek szervezett, „intézményesített” formáira már ókori, középkori példák is bőségesen állnak rendelkezésre. A hazai szociálpolitika fejlődése során több helyen felbukkan, az államszocialista gondoskodási rendszerben 1976-tól jelent meg a szabályozottan a szociális étkeztetés¹, bár egyes helyeken ennél régebbi szolgáltatásokról is találni információt. Az 1993-as szociális törvényben az étkeztetés az alapellátások között jelent meg, a jogszabály első változata is rögzítette, hogy legalább napi egyszeri meleg étkezését kell nyújtani azoknak, akik azt önmaguknak, illetve önmaguknak és eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani. A szolgáltatások indításában a 2004-2011 közötti időszakban volt nagyobb kiugrás, a népkonyhák esetében a 2015-től emelkedik jelentősebb mértékben a kapacitás, 2020-2021-es évben indult kiugróan sok új szolgáltatás.

A szociális étkezést nyújtó engedélyesek megoszlása működésük kezdete szerint.

Szakmai meghatározás²

A szolgáltatás alapvető szakmai tartalma nem változott: a szociális étkeztetés keretében a szociálisan rászorultak személyeknek (akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani) a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni. A rászorultságot megalapozza az életkor, az egészségi állapot, fogyatékosság, pszichiátriai betegség, szenvedélybetegség és a hajléktalanság. A jogosultsági feltételekre vonatkozó részletes szabályokat a települési önkormányzat rendeletben határozza meg. Az étkeztetés megszervezése alapvetően a települési önkormányzat feladata, de ebbe szerződéses szolgáltatásként bevonhat külső partnereket.

Az étkeztetés keretében főétkezésként legalább napi egyszeri meleg ételt kell biztosítani. Ha az étkezésben részesülő személy egészségi állapota indokolja, a szakorvos javaslatára – a népkonyha kivételével – az ellátást igénybe vevő részére diétás étkeztetést kell biztosítani. Igény esetén a munkaszüneti és pihenőnapon történő étkeztetés feltételeit is biztosítani kell, ha ez helyben megoldható. Az étkeztetés a lakosság szükségleteinek megfelelően megszervezhető

• az étel kiszolgálásával egyidejű helyben fogyasztással,
• elvitelének lehetővé tételével vagy
•  lakásra szállításával.

Az étkeztetés szolgáltatási formái a szociális konyha és a népkonyha³. A szociális konyhán az étkeztetés keretében biztosított étel előállítása (melegítése) és kiszolgálása történik és a működése folyamatosnak tekinthető. A népkonyha alkalmi jelleggel és helyben fogyasztással biztosítja a napi egyszeri egy tál meleg ételt a szociálisan rászorult személyeknek, akik más étkeztetési formát nem vesznek igénybe. A népkonyhát elsősorban olyan településen (településrészen) indokolt létrehozni, ahol a rászorulók életformája miatt elsősorban alkalmi étkeztetés iránt van igény (nincs lehetőség szociális konyha működtetésére). A népkonyha esetében nem kell az ellátottal megállapodást.

A szociális étkeztetés – bár funkcionálisan azonos –, mint önálló szolgáltatás elválasztandó az intézményi ellátás (nappali ellátás, bentlakásos intézmények) keretein belül nyújtott étkezéstől. Nem minősül szociális étkeztetésnek a hideg vagy tartós élelmiszerek adományként való osztása sem. A Gyvt. hatálya alatt további étkeztetési szolgáltatások (ingyenes vagy kedvezményes intézményi gyermekétkeztetés, szünidei gyermekétkeztetés)⁴ találhatók, melyek a gyakorlatban a szociális étkeztetéssel sokszor egy platformon futnak, de szabályozásukban teljesen önállóak. A gyermekvédelem területén az étkeztetés nem is szolgáltatás, hanem természetbeni ellátás. Talán az étkeztetés az a szolgáltatási elem, mely a legváltozatosabban jelenik meg a szociális és gyermekvédelmi rendszerben.

Tárgyi és személyi feltételek, finanszírozás

A szociális étkeztetés esetén az élelmiszer-higiénia és élelmiszer-biztonság jogszabályi követelményei vonatkoznak a szolgáltatóra, technikailag a közétkeztetéssel azonos feltételek szerint kell az étkeztetés működtetni. A személyi feltételek tekintetében 100 fő étkezőnként 1 fő asszisztens alkalmazása szükséges, de a tényleges munkaerő-igény erősen függ az étkeztetés formájától (helyben, elvitelre vagy kiszállítással).

A finanszírozás normatív jellegű, az éves költségvetési törvény étkeztetett létszámra ad támogatást, a társulási formában működtetett étkeztetésre 10%-kal magasabb fajlagos támogatás igényelhető, a bevett egyházat és annak belső egyházi jogi személyét a költségvetési törvény szerinti kiegészítő támogatás illeti meg⁵. Összességében a napi étkeztetésre számított támogatás messze elmarad a napi egy meleg étel előállítási költségétől. A szociális étkeztetést különösen érzékenyen érintette az elmúlt évek (2022-2023) inflációs kiugrása, ugyanis mind az energia, mind az élelmiszer az összevont inflációs érték felett drágult⁶. Az állami támogatás növekedése az elmúlt években ezt messze nem fedezte.

Szociális étkeztetés éves költségvetési támogatása (Ft/fő), 2013-2024⁷.

A szociális étkeztetés térítési díj ellenében vehető igénybe, a díj megállapítása során a valós bekerülési költség és az állami támogatás különbözete az irányadó, de a havi a díjfizetés nem érheti el az igénybe vevő havi jövedelmének 30%-át. A legtöbb településen a térítési díj ma már messze magasabb az állami támogatásnál, a fenntartóknak sok esetben saját forrásból kell hozzájárulni az étkeztetéshez. A népkonyhán történő étkezést jogszabály szerint térítésmentesen kell biztosítani.

Aktuális helyzet

A szolgáltatói nyilvántartás a szociális étkeztetésre vonatkozóan 2 412 engedélyest tartalmaz⁸. A működési jellegzetességeket tekintve érdemes a szociális konyha és népkonyha szolgáltatásokat külön bemutatni.

A bejegyzett szolgáltatások többsége (92,8%) szociális konyha formában működik. A szociális konyha formában az önkormányzati fenntartás a meghatározó (87,4%), kis részben az egyházi fenntartás (9,6%) és elenyésző mennyiségű a civil (1,7%) vagy központi kormányzati (1,2%) szereplők jelenléte – bár a szolgáltatott étkezés mennyiségében ettől eltérő arányok állhatnak elő. A befogadott kapacitások fenntartó szerinti megoszlásáról publikus adatok nem elérhetők. Az étkeztetést igénylők száma változó intenzitással, de folyamatosan emelkedett az elmúlt években, 20 év alatt gyakorlatilag megduplázódott, 2022-2023 körül egyfajta tetőzés állt be.

Szociális konyha fenntartói megoszlása, 2024.

A szociális étkezés igénylőinek 80%-a része kerül ki a 65 év felettiek közül, ezen belül a 80 év felettiek aránya a teljes ellátotti körben 27%-ot tesz ki, a szolgáltatás láthatóan az időskorúak körében népszerű. Ezt megerősíti az is, hogy folyamatosan emelkedik a 60 év feletti korosztályban az elértek aránya, ez az elmúlt 2 évtizedben 5%-ról 8% fölé emelkedett.

Szociális étkeztetést igénybe vevők (fő), 2000-2023.

Szociális étkeztetést igénylők aránya 60 év felettiek körében (%), 2000-2023

A nemi megoszlását tekintve a női igénybevevők aránya a magasabb, a teljes ellátotti körben 63%. A legfiatalabb korosztályban a nők aránya még csak 44%, ami fokozatosan emelkedik és a 90+ kategóriában már közel 75%. Az arányok változása összefüggést mutat a társadalom korfüggő nem eloszlásában.

Az ellátotti statisztikák szerint az igénybevevők 62%-a önkormányzati és társulási fenntartónál vette igénybe a szolgáltatást, 37%-uk egyházi fenntartónál, a fennmaradó 1% jut a központi költségvetési és a teljes civil szektorra (KSH, 2021).

Településszerkezeti megoszlást tekintve az igénybevétel főként a kisebb településekre koncentrálódik, az igénylők 41%-a az 1-5 ezer fő közötti lakosságszámú településekről kerül ki (KSH, 2021), miközben a teljes lakosságnak csak 31,5%-a él ezeken a településeken. Az országon belül kiugróan magas a szolgáltatók száma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, illetve a megye méretéhez és lakosságához képest kiemelkedőnek mondható Nógrád megye.

Szociális konyhára szóló engedélyek száma megyénként, 2024

A szociális étkeztetés forrásigényéről nincs pontos adat, a létszám és finanszírozási adatok alapján a legalább 16 milliárd forint szükséges a szolgáltatásra évente, ez nem tartalmazza az egyházak kiegészítő támogatását (kb. 4 milliárd Ft), a térítési díjbevételt (az igénybevevők kb. 90%-a fizet a szolgáltatásért) és a fenntartók saját ráfordításait.

A népkonyhai formában az adatok nem egyértelműek, a lekérdezhető adatbázisban 174 engedélyest találni, a KSH adataiban ennél jóval magasabb számot (614 db) találunk (KSH, 2021). A népkonyhák eloszlása elég erős szórást mutat, gyakorlatilag Budapest mellett Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye mutat jelentős kiugrást.

Népkonyhára szóló engedélyek száma megyénként, 2024

Az Ágazati Portál adataiban az egyházi részvétel 71,8%-os – ez emelkedett az elmúlt években, a civil szegmensben megjelenő, jogilag nonprofit szervezetek egy része egyházakhoz kötődik, így a valós arány 75% feletti. Az önkormányzati szektor itt egészen kis aránnyal van jelen (12,6%), a központi kormányzati fenntartás pedig teljesen hiányzik. Hasonló arányokat mutat a KSH adatsora is, ott is az egyházi fenntartás a domináns, majd az egyéb civil fenntartók következnek és végül az önkormányzatok. A regionális kapacitási adatokban a szolgáltatások számához illeszkedve az Észak-Alföld és Észak-Magyarország a kiugróan domináns.

A népkonyhák esetében 2015 után figyelhető meg nagyobb ütemű bővülés, de erősen hullámzó a kapacitások és igénybevételek száma is. A működtetés költségei követik a létszámadatokat, de jól láthatók a makrogazdasági hatások is: bár 2023-ban az igénybevétel erősen elmarad a 2018. évi csúcstól, a működési költség mégis elérte a 16,4 milliárd forintot, ami jelentősen meghaladta a 2018. évi kiadást (13 milliárd Ft).

Népkonyhák névleges befogadóképessége és átlagos igénybevétele (fő), 2000-2023

Népkonyhák működési költségei (millió Ft), 2020-2023

A 2020. évi KSH adatok alapján a települési méreteket nézve kiemelkedik a 2-10 ezer fő közötti települések köre (a napi átlagforgalom 37%-a itt jelentkezik) és a nagyvárosok (100 ezer fő feletti lakossággal).

Dilemmák

A szociális étkeztetés esetén a legnagyobb probléma, hogy maga az étkeztetés hol önállóan, hol más szolgáltatásokba beépülve jelenik meg, de összességében teljesen átláthatatlan, hogy embernek és miként nyújt étkeztetési szolgáltatást az állam. A szolgáltatási elem alapú megközelítés lényege épp abban lenne előnyös, hogy ez a kérdés rendezhető lenne egységes a szociális és a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szektorban is. Ennek rendezése egy rendszerszintű reformban erősen kívánatos lenne, ez nem csak az igénybevétel szabályozását könnyítené meg, hanem az állami és fenntartói forrásigények pontos felmérésben is segítséget jelentene. Ez utóbbi igen fontos szempont, mert önállóan vagy más közszolgáltatások keretein belül az állam által élelmezett személyek köre nagyságrendileg a milliós léptékben mozoghat, tehát nagyon fontos ennek a pontos áttekintése. Szükséges lenne az étkeztetési programokhoz integrálni az eddig uniós forrásokból (Pl. RSZTOP) élelmiszer-programokat is.

Megjegyzések

¹ 16/1976. (XII.24. EüM rendelet a szociális étkeztetésről

² A szociális étkeztetés szakmai meghatározását és tevékenységeit a Szoctv. 62. § és az 1/2000. (I.7.) SzCsM rendelet 20-23. § tartalmazza

³ Korábban létezett az egyéb főzőhely kategória, ez 2018. június 30-tól megszűnt.

⁴ Gyvt. 21-21/C. §

⁵ 2023. évi LV. tv. 44. § (2) bekezdés alapján ennek mértéke a költségvetési támogatás 68,7%-a.

⁶ Az élelmiszerek fogyasztói árindexe 2022-ben 26%, 2023-ban 25,9% volt, a háztartási energia 21,7%, illetve 22,1% volt (KSH STADAT 1.1.1.2.), de a nem lakossági felhasználók ennél jóval magasabb díjnövekedést is tapasztalhattak különösen az energiahordozók és a kapcsolódó szolgáltatások terén.

⁷ Költségvetési törvények alapján. A támogatási összegek nem tartalmazzák az évközbeni, kormányzati döntés alapján nyújtott többlettámogatásokat.

⁸ Szociális Ágazati Portál, intézménykereső oldal adatai alapján. Lekérdezés időpontja: 2024. május 23. A nyilvántartás csak a lekérdezés időpontjában élő szolgáltatásokat tartalmazza, a lekérdezés időpontja szerinti adatállapotban. A lekérdezés időpontja előtt megszűnt (szolgáltatói nyilvántartásból törölt) szolgáltatások adatai nem elérhetők. Ha egy intézmény több telephelyen nyújt étkeztetést, az több engedélyesnek számít.

Források

• 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szoctv.)
• 1/2017. (II. 14.) EMMI rendelet egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról
• KSH STADAT 8.1.2.8. A települések száma és népessége népességnagyság kategóriák szerint
• KSH STADAT 25.1.1.30. Szociális alapszolgáltatások és nappali ellátások
• Szociális statisztikai évkönyv, 2020. KSH. Budapest. 2021.
• Szociális Ágazati Portál intézménykereső
• Költségvetési törvények