Szociális munka napjára – 2025

A szociális munka napját (World Social Work Day – WSWD) a nemzetközi közösség többnyire tavasszal ünnepli. Nekünk viszont van egy saját szociális munka napunk is: november 12. Ennek története a 90-es évek végére nyúlik vissza, hosszú évek után 2016-ban hivatalosan is a Szociális Munka Napjának nyilvánították, s így lett az ágazati dolgozóknak munkaszüneti nap. Bár 2017-ben pont vasárnapra esett, így csak 2018-tól lehetett „érdemben” megünnepelni…

Nehéz a Szociális Munka napján írni, hiszen egyszerre szeretnénk rámutatni a szakma egyedülálló és jelentős szerepére az élet különböző területein és beszámolni arról, milyen méltatlan helyzetben is vannak az ágazatban dolgozók és maga az ágazat is.

Egy éve, 2024-ben hatalmas gyermekvédelmi botrány rázta meg az országot – gondoltuk, hogy ennek ereje elegendő lesz ahhoz, hogy felfigyeljenek az ágazatra és valódi változások történjenek. Sok-sok kolléga több szervezetben rengeteget dolgozott azért, hogy szakmailag megalapozott javaslatokat nyújtson a döntéshozóknak. Nos, a felfigyelés megtörtént, de ami utána történt, az minden volt, csak valódi változás nem. És ha azt gondoltuk volna, hogy a 2024-es ügyet „nem lehet überelni”, kiderült, hogy lehet. A Szőlő utcai intézmény idei botránya legalább akkora, ha nem nagyobb ügy, milliónyi megválaszolatlan kérdéssel és rendszerszintű anomáliával.

Az idei évet nézve is igen bőséges a „leltár”:

kiderült, hogy segítő civil szervezetek a magyar álam szuverenitását veszélyeztetik;
egyes társadalmi csoportok nem gyülekezhetnek, mert ez állítólag veszélyes a kiskorúakra; de a nemi viszonyokra vonatkozó szabályozás már a biológiát is felülírja;
a települések a nekik nem tetsző embereket megpróbálják kiszorítani;
hogy a szerhasználók esetében szinte már csak a büntetés jelenik meg, a prevenció és a segítés eltűnni látszik.
a 4 éve még csak szavakban megszülető gondoskodáspolitika egyre nagyobb falatokat harap ki a szakmából és doktori program indul rá (Magyarországon 30 év alatt nem sikerült szociális munka doktori programig eljutni).

Az idei évben eljutottunk odáig, hogy a korábban is recsegő-ropogó ellátórendszerből egyre hangosabban hallatszik az összeomlás zaja, és ezt már nem csak a rendszerben dolgozók hallják, hanem azok is, akik fel sem figyeltek eddig a szociális területre.

És eljutottunk odáig, hogy megígérnek az ágazatnak egy „áttőrő erejű béremelést”, majd kiderül, hogy ez 15%. Minimálbér és bérminimum emeléssel együtt.

Sokan most emiatt éreznek haragot, de a fenti felsorolásból láthatjuk, hogy lenne bőven miért dühöt érezni, lenne miért hangosan kiabálni, lenne miért összefogni.

De ha eljutottunk a fentiek ellenére a szociális munka napjához, mi lenne, ha a mai napot arra használnánk fel, hogy elkezdjünk valami új dolgot? Újjászervezni, újraszervezni a közösségeinket és újra felépíteni az aktivitásainkat?

Sokan kérdezik, hogy miért nem egy nagy tüntetés szerveződött november 12-én. A válasz egyszerű: mert mi nem tartunk ott. Erre ma még ez a szakma nem képes, mert üvegszilánkokhoz hasonló apró kis morzsákra vagyunk széttördelve. Több évtized zajlott le úgy, hogy megannyi módon fel- és megosztódott, morzsolódott a szakma: fenntartó, szolgáltatás, szakterület, földrajzi egységek, iskolák, stb. húzták meg azokat a határokat, amik szétválasztanak bennünket. Ezeket először magunk között kell áthidalni, magunkat kell egységbe szervezni.

Sokan mondják, hogy eszköztelenek vagyunk. Én ezt nem így gondolom. Nem vagyunk eszköztelenek. Kicsit berozsdásodtak tudások talán, de mindenkinek a fejében ott van, ami ehhez az újraszerveződéshez és utána a közös cselekvéshez kell – EZ A SZOCIÁLIS MUNKA.

Megvannak azok a platformok is, azok a szervezetek, amik ehhez kereteket tudnak adni – tessék ezekhez csatlakozni, tessék ezekbe behozni a kollégákat és tessék újratanulni a szociális szakma egyik esszenciális képességét: az aktivizmust. Nem két tucat embertől kell várni a csodát – közösen kell cselekedni. Csak azt kell megvalósítanunk önmagunknak, amiket a klienseinknek is tanítunk: a cselekvést, a felelősségvállalást, az autonómiát.