Egy hosszabb, piszkozat jellegű írás következik egy gondoskodáspolitikai témájú cikkre reagálva. Az írás nyugalom megzavarására alkalmas mondatokat és néhol erős szarkazmust tartalmaz.
Az elemzés tárgya Birher Nándor: Adalékok a gondoskodáspolitika elméleti megközelítéséhez című írása1. Terjedelméből fakadóan nem lehet minden megállapításával mélyen vitázni, de igyekszem reflektív módon rámutatni a fontosabb problémákra az írással kapcsolatban. Ez így alkalmas annak bemutatására, mennyire tudományos igényű konstrukció maga a gondoskodáspolitika. Magával a gondoskodáspolitikával kapcsolatban hamarosan egy rendezettebb írásom is megjelenik, azt linkelem majd a források között.
Kezdjünk hát neki:
Egyre nagyobb hangsúlyt kap a vallásosság és a lelkiség kérdése…
„Kiindulópontunk, hogy a társadalmi élet több területén is egyre nagyobb hangsúlyt kap a vallásosság és a lelkiség kérdése (Oshandler, 2014). A korábbi, vallástalanságra, jól szervezett „hangyaboly fogalomra” (Prohászka, é.n.) épülő, marxista alapú társadalom-szervezés, amelyet Prohászka Lajos a gyűlölet erkölcsére épülő rendszernek nevez, egyre kevésbé életképes„.„
Kezdjük egy apróbb formai hibával: Oshandler 2014-es művére hivatkozik a szerző, amit a forrásjegyzék nem tartalmaz2. Vallásosságra vonatkozó definitív kérdéseket most nem kinyitva azt azért látjuk, hogy az „egyre nagyobb hangsúly” helyett a népszámlálási adatokra épülő adatok szerint a magukat vallásosnak identifikáló személyek száma 20 év alatt nagyon jelentősen csökkent, eközben a vallásosságra vonatkozó kérdésre választ nem adók aránya négyszeresére emelkedett3. A fiatalok körében hasonlóan csökkenő trendek mérhetők4 annak ellenére, hogy az elmúlt 15 évben a magyar állam minden létező erőforrást mozgósít az egyházak pozíciójának megerősítésére az oktatás, a szociális vagy épp a kulturális szektorban.
Állítása alátámasztására a szerző egy Google trends forrást használ. Meg is lehet nézni a keresést, amiből kiderül, hogy valóban emelkedett a spiritualitás fogalma iránti érdeklődés. – ez azonban döntően egy globális statisztika, amiben a növekmény a közép-afrikai régióból érkezik. Ennek tükrében az érvelés a gondoskodáspolitika vonatkozásában erőteljesen megtévesztő. Természetesen meg lehet ezeket az adatokat országos bontásban (akár Magyarországra is) és számos kiegészítő paraméter mentén kérni, ezek átfogó elemzése akár hasznos is lehetne. De nem így.
Ehhez tegyük hozzá, hogy az idézetben említett Prohászka Lajos 1945-ös kiadású könyve adja a másik forrást. Ez finoman szólva sem tekinthető aktuális szakirodalomnak, főleg egy ilyen erőteljes kijelentés alátámasztására. A forrás elérhető és kikereshető a hangyaboly metafora is. Az idézett mű kiadása idején sem volt tudományos igényű társadalomtudományi műnek mondható, hát még most.
Témafókusz
A szerző a cikkében három tematikus fókuszt állít fel, de igazból ezeknek semmi következménye nincs, a további írásrészek erre nagyon lazán kapcsolódnak rá.
Arra a kérdésre, hogy „észlelhető-e, hogy a társadalomtudományok, ezen belül a szociális kérdéssel foglalkozó tudományok területén a teológia fogalomtára is egyre nagyobb helyet kap” érdemes is lenne ránézni, hiszen ez egy nagyon releváns trendkutatás lenne. Erre a kérdésre a szerző nem válaszol, ugyanis semmilyen kutatói eszközt nem használ ennek alátámasztására.
Ravaszabb a második felvetés, miszerint „azonosítható-e változás a korábban a liberális, marxista ideológiák mentén kialakított szociális munka területén a spiritualitással kapcsolatban”. Ez egy kicsit szalmabáb, mert egyből felcímkézi mindenféle alátámasztás nélkül a szociális munkát, mint liberális és marxista alapon álló valamit. Ehhez kapcsolódóan több tételmondat is megjelenik, hogy igazból nem foglalkozik a szociális munka a spiritualitással – erre meg visszatérünk, de ez úgy ahogy van, nem igaz.
A harmadik kérdés, hogy „van-e szerepe a vallásnak, mint szabályozó elvnek az újonnan megjelenő, a szociális munkát teológiai szemléletmóddal is kiegészítő, a spiritualitást fókuszba helyező gondoskodáspolitikában”. Huh, ez meg a péntek reggeli Kossuth rádiós interjúk alákérdezős műfajának csúcsa azzal a kikötéssel, hogy itt önmagát interjúvolja meg a szerző. Pontosan tudja mindenki, aki kicsit is követi a gondoskodáspolitikai folyamatot, hogy ez masszívan egy egyházi-ideológiai orientációra alapul. De hogy kicsi spoilerezzek, ez a koncepció így nem jelenik meg a cikkben.
Szociális munka, kereszténység, egyházak
A cikk egy jelentős része a szociális munka, szociális rendszerek és a kereszténység, ezen belül az egyházak viszonyát elemezgeti. Ezekből is kiemelnék néhány mondatot.
„…a legutóbbi időkig nem hangsúlyozta a szakirodalom az egyházak és a teológiáik szerepét a szociális tevékenység során„
Ennek egyik fő oka, hogy a szociális munka nemzetközi definíciója annak egyetemes jellegéből fakadóan nem kapcsolódik közvetlenül vallási-egyházi rendszerekhez. Nem zárja ki az ilyen formában való működést, de szándékosan nem teológiai alapokból definiálja önmagát és nincs is rá szüksége.
„Teljesen világos, hogy a társadalmi segítségnyújtást nem lehet sem leírni, sem alakítani például a vallás (teológia), tudománya nélkül„
A helyzet az, hogy „teljesen világos”, hogy társadalmi segítségnyújtás tökéletesen leírható, megszervezhető, fejleszthető vallási-teológiai dimenzió nélkül. Már ha evolúció-biológiai oldalról vizsgáljuk a kérdést, akkor is teljesen magyarázható a segítségnyújtás motivációs rendszere. De a II. világháborút követően kibontakozó emberjogi megközelítés tökéletesen kibontotta és mai napig fejleszti (!) a szociális jogok rendszerét, s ebben jóval magasabb szintet biztosít a szociális munka célzottjainak, mint amit a teológiai rendszerből levezethető volt bármikor. Egy lokális vallási szemszögből természetesen nehezen felfogható, hogy a szociális munka esszenciája lehet vallástól függetlenül ugyanaz nagyon eltérő vallási-kulturális hátterű kultúrákban, de hát ez van – tessék eljönni egy nemzetközi konferenciára és megtapasztalni.
A cikk egyik érvelési alapja, hogy bizonyos társadalmi feladatok hagyományosan az egyházhoz kötődtek. Arról azért ne feledkezzünk meg, hogy az újkori társadalmakban a szekularizáció nem véletlenül jelent meg, és az állam által átvett funkciók az állami kezelésben kiterjedtebbek, magasabb színvonalúbbak lettek, mint valaha az egyházi rendszerben voltak.
„A szociális szakma teljes irodalma ezideig figyelmen kívül hagyta a vallást„
Az egyik gond ezzel az, hogy egy 1980-as cikket idéz 2025-ben a szerző forrásként – egy aktuálisnak beállított 45 éves szakirodalom használatáért jobb helyeken még a hallgatói beadandókat is visszadobják. A másik gond, hogy az állítás egyszerűen nem igaz: a szociális munka irodalma igenis foglalkozik a spiritualitás és a vallás kérdésével, rengeteg könyv és cikk foglalkozik a témával és nem csak egyházi szerzők tollából5.
„…ha megvizsgáljuk a szociális munka kialakulását. Ezen a területen a keresztény egyházaknak, különösen is az anglikán egyháznak jelentős szerepe volt„
Igen, így volt, a szociális munka születésekor fontos szerepe volt az egyházaknak, bár itt inkább a lokális egyházi kezdeményezésekről volt szó, mintsem az egyház, mint rendszer kiterjedt működéséről! Ugyanakkor a szociális munka fejlődésének egyik komoly mérföldköve volt, amikor le tudott válni az egyházi háttérről (Jane Addams) és az emberjogi és társadalomtudományi alapok felé tudott fordulni, lényegében ez hozta el azt a radikális fejlődést, aminek köszönhetően nagyon gyorsan önálló szakmává tudott válni. A korai szocális munkás alapítók egyébként sokat inspirálódtak a kereszténység tanításból, ezt nem is tagadták, viszont komoly érvek szóltak a függetlenedés mellet: pl. nem kívántak térítő szerepet játszani vagy beszorulni egy meglehetősen merev, szociális munka formálódó célrendszerével ütköző ideológiai keretbe.
„a szociális munka szakirodalmában nagyobbrészt a keresztény örökségre úgy tekintenek, mint „csontvázra a szekrényben”, mert ez a hagyomány nem fér össze a marxizmus, feminizmus, behaviorizmus, és sok más –izmus ideológiájával„
Ez itt egy nagyon téves és rosszindulatú egyszerűsítéssel állunk szemben, ami arra a hamis képre épül, hogy mindenféle keresztényellenes ideológiával szemben kell a kereszténységnek szemben állnia. A helyzet az, hogy a szociális munka azért szakított az egyházi intézményrendszerrel, mert a kereszténység egy nagyon zárt és igen korlátozottan fejlődőképes kulturális rendszert alkotott. A 19-20. század társadalmi változásai nemcsak a szociális problémákat tették komplexebbé, hanem a tudományos fejlődés a megoldások tekintetében is jelentős volt, akár az egyénre vonatkozó pszichológiai, a kár a társadalmi szintű szociológiai területet tekintjük. Akárhogy is nézzük, ezekre a kereszténység, illetve az egyház nagyon késve és nagyon elégtelen válaszokat adott (pl. az 1891-es Rerum novarum kb. 20-25 évet késett a munkásmozgalmakra adott válaszként). Mint a fenti idézet is bizonyítja, sokakban csak annyi marad meg ezekből, hogy valamiféle „izmus” és akkor az már nem jó. Ezzel a szemléletben már a 20. században sem lehetett érdemben létezni, napjainkban pedig még anakronisztikusabb ilyeneket olvasni – különösen ha valamiféle koncepcionális szakmai műnek szánt cikkről van szó.
„a szociális munka születésének idején fontosnak tartották az elhatárolódást a keresztény filantrópiától, a jótékonyságtól, és a fókuszt a szakmai alapelvekre helyezték„
Igen, mert a szociális munka nem azonos a filantrópiával. Ez egy tudományosan megalapozott, professzionális segítő tevékenység, ami messze meghaladja a jótékonykodás szintjét. Ezért rendkívül fontos, hogy a szociális munka a jövőben (is) elhatárolódjon a gondoskodáspolitikától, ami a szakma alapelveit tekintve hatalmas visszalépésnek minősül még akkor is, ha formálisan megpróbálja magára húzni a szociális munka és/vagy a szociálpolitika egyes külső elemeit.
Varázslat a szavakkal
A cikk komoly terjedelemben tesz kísérletet arra, hogy a 2021-ben kreált „gondoskodáspolitika” fogalom megfeleltesse az angol „care policy” fogalomnak és ezt összemossa a saját, kereszténység alapú gondoskodás-értelmezésével. Biztos van, akinek nagyon imponál, hogy egy több százezer szavas mintában sikerül megtalálni néhányszór a keresett szavakat, de valójában ez abszolút nem meggyőző módszertan, sőt… Az idézett European Care Strategy (ECS) és a kapcsolódó dokumentumok a „care” fogalom alkalmazása során meghatározott célcsoportok számára elérhető szolgáltatásokat ért, teljesen a szekuláris, alapjogi (fundamental rights) szemléletben gondolkodik és még csak hivatkozás szinten sem említi a vallási-spirituális dimenziót. A „care” szót kizárólagosan a gondozás fogalmi körében értelmezi, az egyházak szerepvállalása pedig a civil (NGO) szektor részeként merül fel, már ha egyáltalán szóba kerül.
Az, hogy a hazai rendszer rácsúsztatta a saját gondoskodás fogalmát az angol „care” fogalomra, azt a látszatot kelti, mintha valamiféle kapcsolódás lenne, de ha valaki elolvassa ezeket az uniós dokumentumokat, rögtön látja, hogy semmiféle fogalmi kapcsolódás nincs a gondoskodás ilyen egyházias-vallási átkeretezésben értelmezett fogalmával. Erre a cikk válasza az, hogy meg kell erősíteni az egyházi értelmezésű fogalomhasználatot, és innentől elindul a játék a szociális szó gondoskodásra cserélésére.
„Nagyon nehéz a gondoskodás és a gondoskodáspolitika fogalmát helyesen értelmezni”.
Ezt a mondatot már sokadszorra olvasom a gondoskodáspolitikai „szakirodalomban”. Felmerül a kérdés, hogy miért is használnak lassan 5 éve egy fogalmat, aminek a tartalmával még ők maguk sincsenek tisztában és nem képesek helyesen, egyértelműen értelmezni? Maga a cikk is azt sugallja, hogy itt a gondoskodás fogalmának egy új tartalommal való megtöltéséről van szó („teljesen új megözelítés„), de akkor meg miért erőltetik ezt, ha egy nagyon szűk körön kívül teljesen más értelmezésben használják a fogalmat.
„A gondoskodáspolitika fogalma az államigazgatás és a területi igazgatás szintjein részben új, részben hungaricum„
Ezt a mondatot és két teljes bekezdést Birher Nándor egészen egyszerűen önplágiummal vette át egy korábbi cikkéből6. Ezek szerint a gondoskodáspolitika egyik fontos eleme az újrahasznosítás.
Egyéb kisebb-nagyobb csúsztatások
„Csak az elmúlt néhány évtizedben került az önkéntesség újra a szociális munka látókörébe„
Ez egyszerűen nem igaz. Sosem kopott ki, komoly és ma már komoly szakirodalma van a szociális munka területén alkalmazandó önkéntességnek, professzionálisan önkéntesszervezésnek7.
„a régi modellek már nem mindenütt érvényesek, és mindez fokozottan igaz akkor, ha az egyre erősödő kihívásokra, így a háborús konfliktusokra, vagy a demográfia, a demokrácia, természet (éghajlat) radikális változásaira„
Én tudom, hogy Birher Nándor nem szociális munkás, de csak akad a környezetében valaki, aki olvas nemzetközi szakirodalmat. Biztos vannak olyan modellek, amik ma már korlátozottan érvényesek, de ezeket egyébként a cikk nem nevezi meg. Hébe-hóba bedobja, hogy marxizmus, de ez nem válasz a kérdésre. Másrészt a szociális munka (bár itthon kevésbé érződik) mai napig fejlődik, az egyre erősödő kihívásokra a szociális munka nemzetközi szervezetei reagálnak és érvényes modelleket dolgoznak ki, melyek közvetlen akciókban is megnyilvánulnak. A háborús kihívásokra minden konfliktus esetében reagált a szociális munka, jópár éve egyre kiterjedtebb irodalma van az éghajlati változások kiváltotta társadalmi problémáknak (öko-szociális munka). Jelenleg pedig épp a demokratikus rendszereket érintő krízisekkel foglalkozik egyre intezívebben a szakmai közeg (némi üröm az örömben, hogy ennek a figyelemnek épp Magyarország az egyik oka és bizony ez nem függetleníthető a gondoskodáspolitika létezésétől sem). És bele sem merek gondolni, hogy mi lesz a Pázmányon, ha értesülnek a dekolonizációs diskurzusról8, amiben bizony a keresztény egyházak meglehetősen érintettek lesznek…
Pár összegző gondolat
Ami ebből a cikkből nagyon látszik, hogy a gondoskodáspolitika önmaga létezéséről alkotott képe nagyban arra épül, hogy igyekszik a szociális munkát beskatulyázni valamiféle balos ideológiai keretrendszerbe, ami a keresztény megközelítésben valami eredendően gonosz dolog, hiszen szemben áll a kereszténység tanításával. Egyrészt teljesen fals megállapításokat tesz (pl. hogy s szociális munka nélkülözné a spirituális dimenziót, a kereszténységnek semmi köze nincs a baloldali ideológiákhoz, stb.), másodszor ezeket megkerülve próbálja igazolni, hogy a kereszténység felüli megközelítés lenne a jobb, magasabb szintű működés.
Mondhatnánk, hogy Birher Nándor nem szociális munkás, ezt honnan is tudhatná, de akkor ne írjon erről cikket vagy olvassa el szociális munka történetét (nem nagy durranás, az angol Wikipédia iszonyatos mennyiségű forrásanyagot és biográfiát tartalmaz), majd utána próbáljon valami reális képet kialakítani ahelyett, hogy a szociális munkára olyan dolgokat vetít rá, ami nem igaz. Külön hálás lennék, ha a társadalmi és szociális folyamatokat nem a múlt század 30-as és 40-es évek írásainak tükrében értelmezné (ez egyébként most nagy divat lett, lásd a Szociálpolitikai tükör elmúlt pár éves termését).
Mondanám, hogy a cikken kívül ebben van némi sikere a rendszernek, a felvételi jelentkezéseken látszik, hogy sikerült berántani sokakat. A területen dolgozó kollégák sem feltétlen érzékelik a szociális munka és a gondoskodáspolitika közötti különbségeket, mert a képzés tartalmát nagy részben a sokat szidott „liberális-marxista szociális munka” és szociálpolitika eszköztárából emelik át.
Ezzel a jelenséggel szerintem nagyon kell majd vigyázni, de ehhez szükséges lenne, hogy a mai szociális munkások a szakmájuk alapjait tekintve magabiztos tudásplatformon álljanak.
Jegyzetek, források
1 Megjelent: Polgári Szemle, 21. évfolyam 1–3. szám, 2025, 54–71. oldal. A szerző a PPKE-BTK egyetemi tanára. LINK
2 Oshandler nevű szerzőt sehol nem találtam,ez elírás. Valójában Holly K. OXHANDLER a keresett személy, őt a forrásjegyzék tartalmazza is, de a keresztneve szerinti besorolásban, szóval nem ott, ahol az ember keresné egy forrásjegyzékben…. A vallásosság és lelkiség jelenlegi helyzetére és trendjeire vonatkozóan talán egy 11 éves forrásnál akadna frissebb is, főleg, hogy a nevezett cikk nem egészen erről szól, hanem a segítő szakmákban megjelenő spirituális igényekről. LINK
3 Tóth, G. (2024) A népszámlálások vallási adatainak eredményei térképeken. Térstatisztikai elemzés. KSH, Budapest, 2024. LINK
4Tóth, G. (2025) Fiatalok a történelmi keresztény egyházakban. Térstatisztikai elemzés.. KSH, Budapest, 2025. LINK
5 Itthon a Párbeszéd folyóirat 2023-ban egy teljes különszámot szentelt a témakörnek. LINK
6 Birher, N. (2024). A szociális gondolkodás alapjai az Európai Unióban. in: Tóth T., Farkas P. (2024) Bevezetés a gondoskodáspolitikába. BM Gondoskodáspolitikai Tudományos Tanács – L’Harmattan Kiadó, Budapest.
7 Lásd pl. itt elérhető online önkéntes-segédletet. LINK
8 A dekolonizációnak még nincs megfelelő magyar fogalma, itt a gyarmatosító folyamatok visszafordításáról és annak lenyomatainak, következményeinek felszámolásáról van szó. A kereszténység, mint gyarmatosításhoz társuló, a fehér felsőbbrendűséget alátámasztó ideológia számos elemében érintett (mai napig). A 21. századi társadalomtudományok formai és tartalmi revíziója nagyon erősen érinti ezt a szemléletet. Hát, akik a woke-tól ki voltak akadva, azok kössék fel a gatyájukat… Messzire vezetne, de a gondoskodáspolitikát tekinthetjük a 21. századi szociális munka viszonyában egyfajta gyarmatosító kísérletnek.
