Itt az ideje, hogy megint népszerűtlen legyek…
A hír
Jogerősen ismét bejegyzett egyházként vette nyilvántartásba a Fővárosi Törvényszék a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget (MET). A bejegyzett egyházi státuszt a MET már 2022-ben megkapta, de az ügyészség felülvizsgálati eljárást indított. Hosszadalmas jogi eljárás után 2026 júliusában született meg az elsőfokú döntés, ami fellebbezés hiányában 2026. szeptember 7-én jogerőre emelkedett.
Miért is az állam mondja meg, melyik szervezet lehet egyház?
Alapvetően a 2010-es egyháztörvény a probléma kiindulási pontja, mert az állam kreált magának egy jogot, hogy eldöntse, kit tekint egyháznak és kit nem. Ennek egyrészt volt egy hatalomtechnikai oka: a Fidesz-KDNP-nek volt egy „in hoc signo vinces” elképzelése (copyright: Nagy Konstantin, i.sz. 313.), az egyházi státuszhoz le kellett ehhez pacsizni bizonyos pártokkal, illetve a kormányzattal. Másrészt pénzügyi oka is volt, ugyanis sorra alakultak mindenféle gyanús formációk, ahol az „egyházaknak” már akkor is (teljesen indokolatlanul) járó anyagi előnyök (pl. adómentességek) kiaknázása volt a cél. A NER összekötötte a kellemeset a hasznossal és eldöntötte, mely szervezetek minősülnek egyháznak. Ezen a körön belül pedig kreált egy újabbat, az elit egyházakkal (később pedig egyházi hátterű civil szervezetekkel) külön megállapodás keretében még szorosabbra fonta az „együttműködést”, ami a politikai lojalitásért pozíciók többletforrások és biztosítását jelentette. Az egyházak pedig ebbe szépen belegyalogoltak.
Iványi Gáboréknak nem az eleve a rendszerrel volt gondjuk, hanem azzal, hogy ők kiestek ebből a kosárból. Alapvetően, ha a MET egy egyház lenne, akkor megvonják a vállukat és folytatják, amit csináltak addig is, istentiszteleteket tartanak, stb. Mert ez független attól, hogy részesei-e a hatalmi struktúráknak (sőt, legendák szerint az őskeresztények meglehetősen apolitikusak voltak). Csakhogy a MET és fiókszervezete, az Oltalom fő profilja akkor már a szociális (meg oktatási) szolgáltatások nyújtására specializált vállalkozás volt. Pont úgy, ahogy a katolikus, református, evangélikus, baptista meg még ki tudja milyen egyházaknak is volt egy ilyen „üzleti modellje”.
Pénz, pénz, pénz…
Az egész történet nagy részben a pénz körül forgott régen és forog ma is. A NER az elismert egyházakra elkezdte önteni a pénzt (az adófizetők pénzét) mindenféle jogcímen. Mivel a közszolgáltatások igen durván alulfinanszírozottak voltak mindig is, valamiféle pótlólagos forrásokra minden fenntartónak szüksége van. Az önkormányzatoknak vannak saját bevételeik, amiket a szolgáltatások finanszírozására fordíthatnak (ami bevételeket aztán a szolidaritási adóval végképp sikerült lenullázni a magyar államnak), a civileknek szinte semmi, viszont az egyházak az 1997-es Vatikáni szerződés különböző kiterjesztéseivel elérték, hogy az állam kb. 70% többletforrást biztosít. Még egyszer, hogy érthető legyen: az önkormányzat nem, a civil szintén nem kap kiegészítő forrást az államtól, az elit körbe az egyházi szervezetek tartozhatnak.
A helyzet az, hogy sem Iványit, sem a rajongóit nem hallottam soha kiállni egy szektorsemleges, igazságos finanszírozás mellett, csak hogy neki vissza kell kapni azokat a forrásokat ami „nekik jár”. Ha már van egy ilyen igazságtalan rendszer, akkor inkább legyünk kedvezményezettek, nem? Amikor a szolidaritásról beszélünk, akkor azért nem egészen arra gondolok, hogy álljunk ki egy igazságtalan rendszerből kiesett szervezett mellett, hogy ugyan legyen már ő is ismét a kedvezményezett elit tagja.
Ráadásul az egyházak a legkevésbé transzparens szervezetek, az egyetlen olyan fenntartó, akiknek pl. nem kötelező éves nyilvános pénzügyi beszámolót közzétenni, így remekül lehet eldugni olyan dolgokat, amiket nem szeretnének a nyilvánosság elé tárni. Igazából így a mai napig még nagyjából nem tudható, hogy a MET pénzügyeiben mi is történt valójában. De ez megint csak nem baj: beszélgessünk a transzparenciáról majd menjünk tüntetni valaki mellett, akinek a pénzügyei teljesen átláthatatlanok.
Azért felmerül a kérdés, hogy ha az bejegyzett/bevett egyházi státusz nem járna pénzügyi előnnyel, akkor a MET vette-e volna a fáradtságot, hogy évtizedekig pereskedjen a magyar állammal?
…és a hatalom.
A NER akciója nyilván arra ment ki, hogy az anyagi és hatalmi függésbe hozott egyházakra utána kiváló politikai bázist építsenek, ehhez nem kell sokat találgatni, sőt ezt maguk is többször egyértelműen jelezték. Ez a jelek szerint teljesen bejött, mindenki szépen besimult a rendszerbe – annyira, hogy egy halk nyüsszenésre nem futotta a politikai üldözött sorstársuk irányában. Mert a jó keresztény a hitéért vállalja az oroszlánok általi felfalatást az arénában, de azért a politikai hatalommal szembefordulni és elveszteni a kiegészítő normatívát azért már más tészta. De cserébe ha valami botrányos szitu alakult, azt a NER apparátusa szépen elsikálta, megcsinálta a kármentést és elég szépen gyarapodott a hálózat is, miközben mindenki máson ott volt a fék.
A többi szervezetet a NER egyszerűen negligálta jó ideig. Miután elveszítette az egyházi státusszal járó előnyöket, minden híresztelés ellenére a NER hosszú időn át egyáltalán nem foglalkozott Iványival. Sőt, egészen érthetetlen és a mai napig magyarázat nélkül hagyott jelenség, hogy tudott egy szervezet háborítatlanul milliárdos adóhátralékot felhalmozni így, hogy a NAV-nak ez nem tűnt fel. Próbáljatok már meg valami adózási kötelezettséget nem betartani civilként, majd rájöttök.
Közben szépen Iványi is egy jól felépített óellenzéki politikai termékké vált, mert ha őt üldözi a NER, akkor minden ellenzéki politikus erkölcsi kötelességének érezte, hogy mellé álljon kérdés nélkül. Ők most aztán vadul tolják az Iványis szelfiket a facebook minden szegletében. Azért egy tiszta pillanatban gondolkodjon el mindenki azon, hogy ez ugyanaz a jelenség, mint amikor a NER politikusok és a bevett egyházak vezetői fotózkodtak az elmúlt években. Csak ez most a másik oldal.
Jézus ugyan mondott olyat, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré (fizesd be a dolgozók után az adókat és járulékokat), de sehol nem olvastam olyat, hogy együtt is kell fotózkodni a regnáló császárral vagy ellenzékével és ettől lesz jó egyház. De lehet, hogy csak én ismerem felületesen a Szentírást.
De hát segít a rászorulókon…
Magyarország jogrendje szerint a közszolgáltatások működtetése a magyar állam feladata. Pont. Igen, tudjuk, hogy a magyar állam innen szépen kivonult az elmúlt évtizedekben, de akkor nem az lenne a racionális, hogy a magyar államon ezt számon kérjük és rákényszerítsük, hogy tegye a dolgát?
Az egyházak hitéleti tevékenységre létrejött szervezetek. A közszolgáltatások működtetése nem feladatuk, ha ilyenben részt vesznek, akkor azt megtehetik az állammal létrejött megállapodás alapján minden más szereplővel azonos jogi és financiális keretek között – ez a szektorsemlegesség elve, khm…Vagy működhetnek karitatív formában a rendszeren kívül is és akkor nincs gond a politikai ütközésekkel.
A MET és az Oltalom szolgáltatásai az egyházi státusz elvesztése után is megkapták pont azt a finanszírozást, amit mindenki más. Hogy ez nem elég? Hát, üdv a klubban barátaim! Ez a problémája sok száz nem egyházi státuszú civil szervezetnek az országba. Megoldás megint csak nem az volt, hogy harcoljunk ki egységes és elégséges finanszírozást, hanem hogy kapják vissza azt, ami egyébként full igazságtalanul teremt egyenlőtlen esélyeket a rendszerben.
A vicces az, hogy egy csomó ember kiakadt azon, hogy az egyházak az elmúlt években elvitték a gyermekvédelem és a szociális ellátórendszer nagy részét és az állam HELYETT működtetik azokat – ugyanakkor pezsgőt bontanak akkor, ha ugyanezt a MET csinálhatja ismét. Kognitív disszonancia – énekelné Gajdics elvtárs csendesen.
Nagytotál
Ha azért lenne bármiféle racionalitás a rendszerben, akkor a kormányzat gyorsan közös nevezőre hozná a fenntartókat jogi és financiális szinten, megszüntetné az „egyenlők és még egyenlőbbek” helyzetet, és akkor lehetne a szakmai kérdésekről egy asztalnál és nem külön-külön egyeztetni. Ezzel mindenki jól járna, a MET és az Oltalom is, hiszen mindenki megkapná a működéséhez szükséges forrásokat függetlenül a státuszától.
De én iszonyatosan naiv tudok lenni, hogy ilyenekről fantáziálok.
A valóság ezzel szemben az, hogy a mi kis szürrealista rendszerváltásunkban lehet érezni, hogy a lényeget illetően nem történt változás. A Tisza kezdeténél azért előbuktak az egyházi privilégiumok elleni hangok, de ez már a párt hivatalos programjából is maradéktalanul eltűnt. Sőt, letették a nagy esküt, hogy „tiszteletben tartjuk és magunkra nézve kötelezőnek ismerjük el a Vatikáni Szerződést, illetve a más felekezetekkel kötött hatályos megállapodásokat, egyezményeket”.
Igazából úgy változnak a dolgok, hogy ne változzanak a dolgok. Több kör egyeztetés után azért nekem is feltűnt, hogy az egyházak valahogy továbbra sem keveredtek most sem be a többiek közé, innen-onnan azért lehet látni, hogy velük még most is KÜLÖN egyeztet a kormányzat (lásd szívhangrendelet ügye, ahol ez valahogy kicsúszott a kirakatba), ők továbbra is állam az államban, akiket valamilyen ismeretlen ok miatt megillet, hogy külön köröket fussanak.
Majd lehet örvendezni, újabb tag fog csatlakozni az elit klubhoz…
A lényeg pedig nem változik.
És akkor most repülhetnek a paradicsomok!
(a multkor is probléma volt, most azért segítek, a szerző: Meleg Sándor, szociális munkás)
