Őszintén szólva első olvasásra nem kicsit lettem ideges ettől a „programtól”, volt bennem csalódottság, értetlenség, szomorúság, meg némi harag – és ez mind a Sötét oldal felé visz. De aztán próbáltam magam összekapni és kiírni magamból – szóval lesz egy általános rész meg némi szakpolitikai merengés az egyes fejezetekről.

Általánosságban

Egy nagy nyilvánosság elé tárt szociálpolitikai programtól természetesen nem várom el, hogy minden részletében centire kidolgozott anyag legyen – ez a műfaj sem terjedelmileg, sem formailag nem erről szól. De azt elvárom, hogy ha már egyszer szakpolitikai célokról esik szó, akkor az rendelkezzen egy megfogható vízióval és az ehhez alárendelt célok között legyen valamilyen összefüggés. Ha laikusként nem is, de szakemberként várhatom talán, hogy látszódjon az a koncepció, ami mentén összeállt a dokumentum, hogy honnan, hova és hogyan akar eljutni.

Sajnos a 6 párt által közzétett szociálpolitikai programban ez csak nyomokban lelhető fel, a program egymás tetejére hányt random ötletek halmaza mindenféle belső kohézió nélkül. Ráadásul bizonyos területek elkóboroltak, a roma felzárkózás és az esélyegyenlőség területe egy teljesen másik pontba került – és nincs semmi sorvezető arra vonatkozóan, hogy akkor ezek a területek hogy és mihez is kapcsolódnak.

Nagyon jó lett volna, ha a program egy téma-térképpel vagy valami belső (mondjuk kulcsszavas) indexálással rendelkezik – jelenleg tök random helyeken bukkannak fel olyan dolgok, amik összekapcsolódnak. Egyik helyen hiányoznak, de egy másik helyen előkerülnek – viszont ott nem kerestem volna sosem. Nagyon nehéz így átlátni, ez pedig erősen frusztráló. A másik – szerkezeti jellegű észrevétel, jó lett volna ha

1) megnevezik azt a területet és problémát, amire adott pont vonatkozik;

2) leírják a program tételmondatát;

3) néhány mondatban kifejtik, mire is gondolnak pontosan, hogyan tervezik megvalósítani.

A program egészéből lényegében a pénzosztás látható – emelünk itt, duplázunk ott – de nulla reflexió van a hazai szociálpolitikai problémákra és sok helyen még ahhoz sem volt elég bátor a dokumentum, hogy belerúgjon a jelenlegi kormányzat elhibázott társadalom-, család- és szociálpolitikai intézkedéseibe. A programnak nem látszik a belső struktúrája, az egyes program-alpontokban egymáshoz nem kapcsolódó, nagyon általános (mondjuk ki: KÖZHELYES) célok vannak megnevezve. Ezekből leginkább az nem derül ki, hogy hogyan akarnak eljutni a jelenlegi helyzetből oda, ahova és mit kezdenek az akadályokkal, problémákkal? Például lehet mesélni az ilyen-olyan rendszerek fejlesztéséről, de mindenki tudja, hogy NINCS ELÉG SZOCIÁLIS – EGÉSZSÉGÜGYI – OKTATÁSI SZAKEMBER – akkor HOGYAN?

A programban alig van bármilyen megfogható konkrétum és még azokat a kész koncepciókat sem hivatkozzák meg, melyek már többé-kevésbé készen állnak a felhasználásra (mint pl. a Párbeszéd alapjövedelem koncepciója, ami reformálhatná a segélyezési rendszert vagy a kliens szolgáltatásvásárlási rendszer, ami meg a szociális-egészségügyi ellátás forradalma lenne). Az ellátórendszerek szerkezeti reformját meg ígérni sem meri a program.

Az egész anyag azt sugallja, hogy nincs egységes elképzelés, csak egy rakás politikai műtermék született, ami elvisz egy rengeteg költségvetési forrást, majd a végén csodálkozunk, hogy megint nem sikerült érdemben javítani a dolgokon – mert hát a lyukas vödörbe hiába öntünk kétszer annyi vizet, az ugyanúgy elfolyik.

Nekem kérdéses az is, hogy kinek írták ezt a programot – laikusoknak szerintem nem fog sok mindent mondani, az egységsugarú szavazó nem megy bele szakpolitikai kérdésekbe. A szakembereknek meg ez erősen soványka, nekem számos tételnél volt olyan érzésem, hogy aki leírta, annak fogalma sem volt arról, mit ír éppen le.

 

 

Gondoskodó Magyarország – Szociális ügyek

Az anyagból felsejlő alapelvek egy jó része támogatható, de nem egészen értem, hogy miért nincsenek ezek mélyebben kidolgozva. Például teljesen egyértelmű, hogy a szociális pénzbeli támogatásokhoz a szociális segítő tevékenység szoros kapcsolása elengedhetetlen. De borítékolható, hogy nem fog működni, ha az egész alapját jelentő családsegítői hálózatot brutálisan fel nem fejlesztik. Kell hozzá pénz, infrastruktúra és jól képzett szociális munkás – ez utóbbi annyira hiánycikk, hogy egy ilyen szakmai koncepció évekig nem reális.És akkor majd egy másik pontban random előkerül a családsegítő szolgáltatás fejlesztése – de a mikéntre ott sincs sok válasz.

Ezen a szinten meg lehetett volna lépni a segélyezési rendszer alapjövedelem jellegű teljes átszervezését is – az elaprózott, szankcionáló és stigmatizáló, túlbürokratizált rendszer átszervezését egy átlátható, egységes és egyszerű valamivé. Nem merték leírni. És ennek hiánya végigvonul a programon, több fejezetben kínlódik a koncepció azzal, hogy mit kezdjen a szociális segélyezés különböző formáival, miközben van egy kézenfekvő és egyszerű megoldása, amit nem mer használni.

A gondozó-ápoló szolgáltatások esetében elindul a kliens-oldadi finanszírozás, szolgáltatásvásárlás felé de nem viszi végig és elmarad a funkcióhoz kapcsolódó ellátórendszer integrációjának felvetése is. És nem használja a már korábban kidolgozott tevékenység-alapú ellátásszervezés és finanszírozás ötletét se – pont az ilyenek miatt érzem azt, hogy igazából koncepció-építés helyett megmaradtak a brainstorming nemes hagyományánál.

Vannak részek, ahol a fogalomhasználat zavaros, már létező, teljesen másra használt funkciókat alkalmaz (pl. esetmenedzser). Van egy ötletszerűen megfogalmazott, lényegében a praxisközösség szociális verziójára hajazó felvetés (fűszerezve egy leheletnyi a szociális diagnózissal), de nem derül ki, hogy mi a cél, miként jön ez a rendszer létre és hogyan fog működni vagy egyáltalán ez az-e vagy valami más?

 

Gondoskodó Magyarország – Családpolitika

Olyan jó lett volna, hogy legalább valami kereszthivatkozás-szerű rendszer létezne ebbe az anyagba, hogy a kirakó összetartozó elemeit megtalálhassa az ember. Ugyanis ebben a pontban kerül elő a családsegítők fejlesztése meg a szociális ágazat bérrendezése – sok szépet írnak (bérrendezés, rekreációs szabadság), de a célhoz vezető út nem látszik.

 

Gondoskodó Magyarország – Idősek és nyugdíjasok

Hopsz, itt egyszer csak bedobnak egy új alkotmány ötletet… csizma az asztalon. Bejön az ápolásbiztosítás ötlete – viszont ez nincs összehangolva a szociális ellátórendszernél olvasott koncepcióval (ott az ápolásra szoruló szolgáltatásvásárlásának támogatását írják).

Az idősklubok bővítését nem értem, ez a legkiterjedtebb nappali ellátás –  a működéssel más gondok vannak.

 

Gondoskodó Magyarország – Lakhatás

Szép célokat írnak (kilakoltatási stop, bérlakás-rendszer, stb.) de semmi olyat nem olvastam, amit ötlet-szinten nem fogalmaztak volna meg – de hogy mi van az ötleten túl? Ki tudja…

 

Közös haza – Esélyegyenlőség

Jó lett volna, ha sikerül túllépni itt is a brainstroming szakaszon és legalább az esélyegyenlőség fókuszait összefoglalták volna. Egyszerűen nincsen tematikusan rendezve ez a rész (se). Itt is van kavarodás az esélyegyenlőség, a szociális és egészségügyi szolgáltatások összemosódása körül – valós életben természetesen van kapcsolódás, de a kapcsolódás nem azonos az összekeveréssel.

 

Közös haza – Romák helyzete

Első körben tekintsünk el attól, hogy a Telex számára is a legfontosabb hír az volt, hogy egy indiai család stockfotója lett az illusztráció – sok jóra számíthatunk, ha ilyen szinten sikerült megragadni a lényeget. Összességében a többi fejezettel összevetve a leginkább programszerű rész (kész felüdülés volt olvasni). De szintén hiányolom, hogy elmarad az egész összerendezése valamiféle koherens egésszé. Számomra nem derül ki, hogy a programalkotó tisztában van-e a felzárkózási programok kudarcával, annak okaival – a közhelyszerű célok megvalósítása során pedig hogy próbálja ezt elkerülni. A sok szép mondat jól hangzik, de ezek egy részét már a jelenlegi kormány is elsütötte – és nem lett belőlük semmi.

 

Merre tovább?

Ha úgy nézem az írást, hogy ez valami 1.0 verzió, amit kifejezetten nyilvános tesztelésre szántak – igazából akkor sem egy erős politikai programról van szó, hanem egy vázlatról. Tényleg nem akarok folyton belerúgni, de ezt főiskolai beadandónak se fogadná el az ember. Amire szükség lenne (de sürgősen):

  1. A program belső struktúráját átgondolni, utalnék itt főleg a probléma – tételmondat – indoklás szerkezetre, illetve az összekapcsolódó tételek valamilyen hivatkozással történő összekapcsolására.
  2. A belső ellentmondásokat fel kell számolni – az nagyon nem elegáns, ha két fejezetben homlokegyenest más koncepciókat vázolunk fel.
  3. Én úgy szeretném, ha ez a program tényleg tenne erőfeszítéseket annak érdekében, hogy MEGGYŐZZÖN arról, hogy érdemes támogatni.
  4. Nagyon kellene, hogy a program konkrétumokat írjon, szép dolog az ötletelés, de ennél többre lesz szükség.
  5. Nagyon kellene, hogy a jövőben tényleg bevonjanak szakembereket a program pontos kidolgozásába és a későbbiekben a kommunikációba is.

 

 

Hozzászólások megtekintéseClose Comments

Leave a comment