Az alapvető jogok országgyűlési biztosának honlapján három fontos jelentés került közzétételre, mely a gyermekek jogait érintően tartalmaz megállapításokat.
Iskolaérettségi eljárásrend
Dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa az iskolaérettség, a tankötelezettség kezdetének megállapítására vonatkozó új eljárásrend bevezetésének elhalasztását kérte a szaktárcától. Az ombudsman szerint kérdéses, hogy a bevezetéshez szükséges feltételek minden érintett szervnél fennállnak-e. A jelenlegi helyzet így a jogbiztonság követelményével és a gyermek jogaival összefüggő visszásság, jogsérelem bekövetkezését valószínűsítheti. Az ombudsman a hozzá érkező nagyszámú panaszbeadvány alapján vizsgálatot indított a köznevelési törvény 2020. január 1-jétől bevezetni kívánt új szabályozása kapcsán. Az új szabályozás szerint a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amely év augusztus 31-éig a hatodik életévét betölti. A szülő kérelmére ugyanakkor a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vehet részt. Az új eljárásrend értelmében a szülő e kérelmét a korábbiaktól eltérően az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező központi szervhez, az Oktatási Hivatalhoz.
A köznevelési államtitkár tájékoztatása szerint a végrehajtást biztosító rendeletet november végén hirdették ki. Az ombudsman szerint ebben, a családok életére jelentősen kiható kérdésben az új, 2020. január 1-jétől hatályba lépő szabályozás végrehajtása, alkalmazása bizonytalanságokat eredményezhet. Az alapvető jogok biztosa ezért azt kérte a szaktárcától, hogy fontolja meg az iskolaérettség megállapítására vonatkozó új szabályozás elhalasztását. Az alapjogi biztos szerint egy ilyen volumenű, a gyermekek sorsát befolyásoló módosítás során biztosítani kell a megfelelő felkészülési időt: az előírásokat csak olyan időponttól lehet bevezetni, amikor azokat minden érintett megismerhette és azokra a jogalkalmazás is felkészülhetett. A halasztással elérhető lenne, hogy a megalapozott döntéshez, a tanulók tényleges iskolaérettségének megállapításához szükséges feltételrendszer teljeskörűen rendelkezésre álljon.
Tartós kórházi kezelés alatt álló gyermekek oktatása
Ha egy gyermek hosszú kórházi ellátásra szorul, de közben nem szeretne az iskolában sem lemaradni, akkor ma nagyon kevés helyen tud hozzájutni a szükséges oktatáshoz – ezt tárta fel az alapjogi biztos átfogó vizsgálata. Az ombudsman ezért ajánlással fordult a szaktárcához, hogy vizsgálja felül a tartósan kórházban gyógykezelt gyermekek oktatására vonatkozó szabályokat, és biztosítsa az oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket.
A Magyar Pedagógiai Társaság beadványában a tartós kórházi gyógykezelt gyermekek oktatáshoz való jogának érvényesülése kapcsán kérte a biztos vizsgálatát. A beadvány nyomán hivatalból indult átfogó vizsgálat, amely során az ombudsman részletes tájékoztatást kért az érintett iskoláktól és kórházaktól, ezt követően az egészségügyért és oktatásért felelős emberi erőforrások miniszterétől. A vizsgálat feltárta, hogy a jogbiztonság követelménye több okból is sérül. A jogszabály eleve nem rögzíti ugyanis a tartós gyógykezelés fogalmát, így azt, hogy mennyi az az idő, amelytől „tartós” a kezelés. Nincs világos iránymutatás arra nézve sem, hogy mikor jogosult a kórházban kezelt gyermek az ottani oktatás igénybevételére. A jelentés szerint a gyakorlatban az ad hoc megoldások alkalmazása, az oktatási szolgáltatás igénybevételére vonatkozó belső szabályozás és a külső iskolával való együttműködési megállapodás hiánya, a hivatalos eljárásrend és dokumentáció hiányosságai szintén aggályosak a jogbiztonság szempontjából. Akadályozza a szolgáltatás igénybevételét, ezzel a tartósan kórházban tanuló gyermekek oktatáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz, hogy a vendégtanulói jogviszony nem megfelelő módon szabályozott, a szülők és a gyermekek pedig erről a lehetőségről nem kapnak megfelelő tájékoztatást, ezért maguknak kell utánajárniuk a lehetőségeknek.
A biztos felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy jogszabályban határozzák meg a gyermekgyógyüdülőkben, egészségügyi intézményekben, rehabilitációs intézményekben tartós gyógykezelés alatt álló gyermekek jogosulti körét. Javasolta, hogy tegyék egyértelművé a szakorvosi vélemény alapján tartós gyógykezelésben részesülő gyermekek egyéni munkarendjének létrehozását szabályozó eljárásrendet. A szabályozás reformját követően pedig a gyakorlati oldalon kezdeményezte, az érintett gyermekek oktatása kapcsán a személyi, illetve tárgyi feltételrendszer felmérését, a gyógykezelt gyermekek oktatását biztosító eljárásrend kialakítását, az oktatás körülményeinek megteremtéséhez szükséges intézkedések megtételét. A minisztert a biztos felkérte arra is, hogy dolgozzák ki a kórházpedagógiai tevékenységre vonatkozó külön képzést és munkavégzés minőségi követelményeit. Kezdeményezte végül egy olyan tartalmú tájékoztató anyag összeállítását, amely segíti a szülőket, tanulókat a vendégtanulói jogviszony tartalmának és feltételeinek jobb megismerésében.
| Kapcsolódó jelentés |  |
Gyermekek iskolai bántalmazásának kezelése, vizsgálata
Az alapjogi biztos egy egyedi panaszügy vizsgálata nyomán ismét megállapította, hogy a gyakorlatban nem biztosított a gyermekeket az iskolában ért bántalmazások kivizsgálása, a bántalmazó pedagógusokkal szembeni fellépés. A jelentés szerint az egyedi ügyben nemcsak a szülői panasz érdemi kivizsgálása maradt el súlyosan aggályos módon, hanem egyenesen a bántalmazott gyermeket próbálta az iskola igazgatója eltanácsolni. Az ombudsman részletes ajánlásokkal fordult az iskolához, a fenntartóhoz és a szaktárcához is.
A panaszos édesanya beadványában sérelmezte, hogy a gyermekét az iskolában osztályfőnöke több ízben „fejbe kólintotta”, folyamatosan ordított vele. Elmondta, hogy az ügyben hiába fordult az iskola vezetőjéhez, majd az egyházi fenntartóhoz, a kérdéseire nem kapott érdemi választ. Az ombudsman vizsgálatot indított, amelynek keretében megkereste az iskola igazgatóját és a fenntartó vezetőjét is. A biztos megállapította, hogy az igazgató eljárásának alapját képező szervezeti és működési szabályzat több szempontból aggályos, nem felel meg a törvényi előírásoknak: nem tartalmazza a panaszkezelés módját és határidejét. A jelentés megállapította, hogy az igazgató a szülőnek nem a jogszabály által előírt formában és tartalommal válaszolt. Rámutatott, hogy e problémák, valamint az, hogy a szülői panaszkezelés során az iskola és a fenntartó eljárása és szerepei összemosódnak, sérti a jogbiztonságot, visszásságot okoz a tisztességes eljáráshoz és – a pártatlanság sérülése miatt – a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben. A jelentés hangsúlyozta, hogy az igazgató visszaélt hatáskörével, a bántalmazás miatt a panaszos szülőre és a tanulóra nyomást gyakorolt azzal, hogy a tanulói jogviszony megszüntetésre vonatkozó jogellenes felhívás, az eltanácsolás módszerét alkalmazta. A biztos a szülői kérelem elbírálása kapcsán kifejtette, hogy a fenntartó azt nem bírálta el. A jelentés hangsúlyozza, hogy valamennyi, így az egyházi fenntartónak is minden szülői kérelem tekintetében döntési kötelezettsége keletkezik, amire a törvényben rögzített eljárási rend szerint kell választ adnia.
A biztos az egyedi ügy tanulságai nyomán vizsgálta a bántalmazást elkövető pedagógusokkal szemben alkalmazható munkáltatói intézkedések körét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkáltatók nem érdekeltek az egyedi esetek érdemi kivizsgálásában, mert a bántalmazás nyilvánosságra kerülése az intézmény megítélését hátrányosan befolyásolhatja. Ha a munkáltató fel is tárja a körülményeket, akkor az elkövetett jogsértés nem kap nyilvánosságot, másrészt a munkáltató jelenleg két lehetőség közül választhat. Figyelmeztetésben részesíti a pedagógust, ami azonban nem érdemi szankció. Dönthet a munkaviszony megszüntetéséről, de ennek – a nyilvánosság hiányában – az a veszélye, hogy a pedagógus egy másik iskolában tovább is folytathatja a bántalmazó tevékenységét.
A jelentés kiemeli, hogy az iskolai bántalmazás kapcsán kimondott határozott tilalom ellenére a jogszabályi környezet, a gyermekek jogainak védelmére hivatott rendőrségi, intézményi, fenntartói, munkáltatói gyakorlat nem nyújt kellő garanciát az intézményes nevelésben-oktatásban a gyermekeket bántalmazó, a felügyeletüket ellátó személyekkel szemben. A biztos utalt a hasonló tárgyú korábban kiadott jelentésre, amely az iskolákban, óvodákban bántalmazott gyermekek esetében a büntetőjogi felelősségre vonás anomáliáit tárta fel; az akkori biztos felkérte a legfőbb ügyészt, hogy tekintse át a szabályozást és gyakorlatot, a kapott válasz szerint azonban nem indokolt, hogy a kérdéskörben bármilyen intézkedés megtételére kerüljön sor. A jelentés így ismét felhívta a figyelmet ezekre a rendszerszintű problémákra.
A biztos a fenntartót arra kérte fel, hogy az egyedi ügyben és a jövőben a szülői kérelmeket törvényi rendelkezések szerint bírálja el, illetve soron kívül ellenőrizze az iskola működésének törvényességét. Kezdeményezte az igazgatónál, hogy a panaszkezelési szabályzat eljárásrendjét egyértelműsítse és a panaszok kezelésénél ennek előírásait alkalmazza. Felkérte az igazgatót, hogy valamennyi tanulója számára a korosztályuknak megfelelően és érhető formában, és a pedagógusok számára is szervezzen az iskolán belüli konfliktusok kezelésével és a tanulók jogaival kapcsolatos előadásokat. Végül kezdeményezte az emberi erőforrások miniszterénél, hogy tekintse át a jelenlegi szabályozást és gyakorlatot az oktatási-nevelési intézményekben előforduló, a gyermekeket a felügyeletükért, gondozásukért felelős személyek által ért bántalmazásokkal szemben.
| Kapcsolódó jelentés | |
Forrás: AJBH.HU
